Balkay Adolf: A szarvas és vadászata. Budapest, 1903.

I. Rész: A szarvas természetrajza - 1. A szarvas és életmódja

— 19 — zetéig, s Ázsiában az úgynevezett nvugoti Szibériában, a Kaukázustól a Lena folyóig; ezen területnek közepetája, tehát annak mérsékeltebb éghajlatú részei képezik tulajdonképeni lakhelyét, mert e tájak nyújtják megélhetésének és szaporodásának legelőnyösebb feltételeit. Kétségtelenül bizonyos, hogy a szarvas a rónáknak, a nádasoknak, ligeteknek, a lankás, mocsaras erdőségnek volt hajdan a lakója és nappali életet élt; hogy ma inkább a magas hegyek és bérezek közé szorult s leginkább csak éjjel hagyja el rejtekét, arra az emberiség terjeszkedése, a földmivelés térfoglalása kényszeríti. A szorongattatás daczára azonban állandó tartózkodásra legfölebb a gyalogfenyő régiójáig hatol a magasba, a bérezek sziklás talaját s a havasok jégmezőit még most is állhatatosan kerüli. Nagykiterjedésű erdőségekben, a hol réteket s a széleken szántóföldeket, a hol felváltva sűrűket, tisztásokat, dagonyákat és patakokat talál, a hol a szálas erdő a cserjésekkel, bokrosokkal, a lombos fa a tűlevelűekkel, a lápos, buja völgy a lankás, harasztos dombokkal váltakozik, ott tartózkodik a szarvas legszívesebben, ott fejlődik legerősebben, s ha csak némi kiméletben részesítik, csakhamar el is szaporodik örvendetesen. S valóban örömmel mondhatjuk el hazánkról, hogy a hol a szarvas fejlődésének és tenyészetének fent elősorolt feltételei, ha szűk keretben is, föllelhetők, ott a fővad ma már, a mult század első és nagyobbik felének áldatlan vadászati viszonyai daczára, mindenhol szép számban és a mi fő, testi fejlődés és agancsviselés tekintetében kiváló minőségben ékesíti az erdőt és gyönyörködteti a vadászokat. Németországban, a hol a fővad a mult század elején majdnem teljesen kiveszett, ma már szintén, habár nem oly erőteljes, jó fejlődéssel, de mégis annyira elszaporodott, hogy alig van nagyobb erdős vagy lápos terület, a hol szarvasra nem akadnánk. A fővad legjelesebb, legerőteljesebb példányai hazánkban, Bukovinában és az Urai-hegységben találhatók. Hogy a szarvasok a Kárpátokból az Északi tengerig és onnan visszavándorolnak, az mese, mely valószínűleg a szarvasnak a rigyetési időszakot megelőző nyugtalan kóborlásában leli forrását; ilyenkor ugyanis a szarvas nagyobb távolságokra elkóborol, de a rigyetés idején rendesen ismét fölkeresi szokott párzási helyét, hacsak az ivarbeli aránytalanság vagy állandó nyugtalanítás őt a megszokott vidéknek végleges elhagyására nem készteti. A lovadnak élelme füves és leveles növényekből, rügyekből, gallyakból és veteményekből áll. Igen szereti a herét, repezét, a gabonanemüekből különösen a buza és a zab gyenge hajtásait, úgv2*