Balkay Adolf: A szarvas és vadászata. Budapest, 1903.

I. Rész: A szarvas természetrajza - 1. A szarvas és életmódja

1. A szarvas és életmódja. Élénken zöldéi az erdő, a természet még nem rakta fel azt a sok aranyat és pirosítót, hogy hervadó bájait takarja és csalfa másod virágzásról álmodozzék; mégis a lassú enyészet jelei vesznek körül, midőn a lankás hegyoldalban a tavali vágásnak kökényszinű földi szeder indaival befutott sarjai között, a laposan levágott törzsökön iilve, elmerengek a mulandóságról. A hűvös esti szellő a 'fölöttem terpeszkedő, magnak hagyott cserfa lombjai közé bújik, és pörögve eregeti le a korán aszott leveleket. A fekete rigó is, mely ott előttem bokorról bokorra száll, mintha elfelejtette volna tavaszi dalait, csak rövideket szól, sipog, mintha perelne, miközben a gyalog-szedret csipkedi; fölöttem hosszú vonalban, rekedt károgással sietnek éjjeli szállásukra a csókák, az ősznek csalhatatlan hirdetői. A csipkebokor bogyója már megpirult, a som is élénk piros, most van az érése. A lenyugvó nap egy pillanatra élénken megaranyozza a szétszórt magfák koronáit és a közeli hegyek csúcsait; aztán lenyugszik, csend lesz körülöttem, az esti szél is elszenderül. Most fölöttem a tavali vágásban különös törtetés támad, targaly recseg, haraszt zörög, bokor suhog. Egy pillanatra néma csend lesz, aztán újra kezdődik a nesz; — nagyobb vad közeledik, még nem tudni, hogy mi lehet. Egy mélyhangú böffenés hallatszik, mely megreszkedteti belsőmet, — utána hosszú erős bőgés, mint egy erőteljes ökörnek öblös bőgése. A bokor ketté nyilik és kilép rajta egy karcsú, kedves állat, magasra emelt orral, előre szegzett, nagy fülekkel, okos, élénk, barna szemekkel; — nagyobb mint az őz, erőteljesebb, de ép oly kecses és élénk mint amaz. A mint kilépett a sűrűből, rögtön legelni kezd, ezt jelnek veszi a többi és kilép utána még két suta és két borjú, a két utóbbi ficzánkolva lökdösi egymást, aztán lassan legelve haladnak a völgy felé.