Balkay Adolf: A szarvas és vadászata. Budapest, 1903.

II. Rész: A szarvas vadászata - 7. A fővad óvása

— 127 — tartott faládában úgy összegyúrjuk, hogy a só egyenletesen elkeveredjék. Azután egy-egy nvalatóra körülbelül 25—30 kg. ilyen keveréket számítva, 30 cm. széles keményfa deszkából annyi keretet készítünk, a hány nyalatóra van szükségünk, 4 darab egy-egy méter hosszúságú deszkát széles végükkel egymáshoz szegezvén. A nyalatókat legjobb etetők, dagon}

rák, itatok közelében és a vad főbb váltóinak mentébe eső apró tisztásokra helyezni, úgy hogy a füvet és harasztot 8 —10 négyszögméternyi területen letisztítjuk, felássuk és gereblyével kiegyengetjük, hogy a fővad nyoma abban mindenhol meglássék. Ennek a területnek közepébe lemélyítjük az egyik keretet olykép, hogy a földből 8—10 cm. magasságú párkány emelkedjék ki. Ezután megtöltjük kissé kúposán a keretet a készen hozott sós agyaggal s a tetejét a jó szimat kedvéért behintjük porrá törött ibolyagyökérrel (Radisz iridi Florentinae) vagy ánizs-zsal (Anisum Pimpinella). Az agancsfejlődés elősegítésére szokás még a sóhoz, és pedig három kiló sóra 1 kiló foszforsavas meszet is keverni, melyet ez esetben a sóval egyszerre kell az agyag közé gyúrni. Oly vidéken, a hol nincsen savanyú és szikes legelő, egy darab fővadra évenkint három kiló sót szokás számítani, de ennek szükségét a fogyasztás mérvei legilletékesebben fogják meghatározni. Az etetőket szintén a fővad téli tartózkodási helyeinek közelében, tehát a szélmentes oldalokba, a sürük és vágások közelében kell, és pedig lehetőleg a terület minden alkalmas helyén felállítani. A központi nagy etetők a vadas kertekbe valók, a szabad területen igen hiányosan felelnek meg a czélnak. Etetőnek legjobb a földbe vert erős oszlop, mely a földtől számított 50 cm.-nyi magasságától kezdve 20—20 cm.-nyi közökben egész 2 és fél méter magasságig minden irányban át van lyukgatva, s a lyukakon keresztben karókkal áttiizdelve, hogy a takarmányt a karókra lehessen jó tömören felrakni. Ezekre az etetőkre a takarmányt legjobb már őszszel, a takarítás után felhalmozni, hogy a havazás beálltával az már helyén legyen, mert annak utána a kiszállítás és szétosztás sokkal nagyobb nehézségekkel jár. Az oszlopokra rakott boglyákra szalmából, nádból vagy faágakból tetőket kell készíteni, hogy azokat a hó és eső ellen megvédelmezzük. Legjobb takarmány a falomb, és pedig a szederfa, a nyirfa, a mogyoró, a nyárfák és fűzfák lombja, általában, az égerfa kivételével, minden fának lombja, ha árnyékos helyen, penészedés nélkül száríttatott. Kitűnő a herefélék szénája és a jó édes réti széna. A savanyú szénát és a sarjút még inség idején sem igen eszi a fővad. Jó a répacsira és a csicsóka, valamint természetesen a répa és a burgonya is.