Balkay Adolf: A szarvas és vadászata. Budapest, 1903.

II. Rész: A szarvas vadászata - 6. A véreb használata

117 tartani tanulja, a melyre ráigazíttatott. Azért mindig ha olyan helyre ért, a hol a csapa tisztán kivehető, soha se mulaszszuk el szigorúan megvizsgálni, hogy a helyes csapán jár-e a kutya. A hosszú vonalon tisztán látható csapát kerülni kell, nehogy a véreb megszokja a szemével való keresést; ez okból helytelen az is, ha a fiatal vérebet friss hóban tanítjuk nyomozni, mert hamar rákap a szemmel való keresésre. Csak midőn a véreb a szabad mezőben friss és hideg nyomon, száraz és harmatos talajon, gyakori keresztezés és fordulat közben is biztosan tartja a csapát, mehetünk vele az erdőbe, és csak ha itt is tudja kötelességét, akkor vezessük őt a verítékes csapára. A verítékes csapán való vezetést már az előző fejezetben tárgyaltuk. E helyütt csak azt kell még megjegyeznünk, hogy a vérebet a verítékes nyomon is a könnyebb ellenőrizhetés végett eleinte csak rövid szijon vezessük és azt a lábai között a hasa alján áthúzva tartsuk, hogy ne fojtogassuk s hogy orrát inkább a földre szorítsuk, mintsem a magasba emeljük. Hogy a véreb, ha lekötjük, bárhol nyugodtan megmaradjon, arra úgy szoktatjuk, hogy bőrbe varrott vékony lánczczal lekötjük az erdőben s a tarisznyát vagy zsebkendőt melléje téve, eltávozunk, s azután kerülővel oly helyre megyünk, a honnan a kutyát megfigyelhetjük. Ha sír és nyugtalankodik, akkor előjövünk rejtekünkből, megdorgáljuk s ismét eltávozunk, hogy más helyről megint megfigyeljük. Ha ezt több napon át megismételjük, a kutya teljesen megnyugszik abban, hogy bizonyosan fel fogjuk keresni, még ha hosszabb ideig maradnánk is távol, s csakhamar a legnagyobb nyugalommal fogja várni visszaérkezésünket. A midőn pedig a lekötés helyéről ismételve a verítékes nyomra vezettük, mintha megértené, hogy miért kell neki elmaradnia, örömteljes igyekezettel fog lefeküdni a kijelölt helyre, a mikor aztán feleslegessé válik a láncz — melyet csakis az elrágás és elszakítás megakadályozása czéljából használtunk — és teljesen meg fog felelni a vezetőszíjnak be akasztása vagy lefektetése is. Ha a fiatal kutya kezdetben ismételve a sebzett vad hajtására használtatott, megindul és csaholni fog az egészséges vadra is, ha olyat bárhol megláthat. De ha észreveszi, hogy az ilyen vad a gazdáját nem érdekli, sőt az ő érdeklődése is dorgálást vagy szelid büntetést von maga után, igen hamar megérti a tilalmat és feltűnés nélkül fog érdeklődni a többi vad iránt. Eleinte, midőn gazdáját kiséri, az útját keresztező minden csapa vagy szimat felkelti figyelmét, s majd ebben, majd abban az irány-