Balkay Adolf: A szarvas és vadászata. Budapest, 1903.

II. Rész: A szarvas vadászata - 4. A kopózás

106 séggel elbájoló zene. Most erősbödik a hang, közeledik a hajtás; majd mintha elvonulna, aggodalomba ejti a vadászt. Most felkapnak a dombra, teljes erővel szól a zene: aztán egy pillanatra teljesen elhallgat — pauzát tart, mint a nagy művész, hogy fokozza a hatást; a vezérkopó ismét csendít egy-kettőt, s aztán újra rázendíti az egész zenekar a frisset, erősebben ..: mindig erősebben! ... Fellázad a szív, reszket minden ideg, . . . most egy - két czuppanás hallik, mintha egyenletes ütemben vernék a harasztot, megroppan a targaly, megrezzen az ág ... ott a gyalog-fenyves szélén megjelenik lihegő ajakkal, hátra vetett koronával az erdők királya . . . Feledhetetlen, gyönyörű perezek, kár, hogy el kellett mulniok!