Balkay Adolf: A szarvas és vadászata. Budapest, 1903.

II. Rész: A szarvas vadászata - 5. A sebzett vad keresése

5* A sebzett vad keresése* A ki megszokta azt, hogy a sörétes puskát felkapva ledurrantja a foglyot vagy felbukfenczezteti a nyulat, furcsa képet csinál, midőn az a nagy állat, a szarvas, mely 30—40 lépésnyi távolban elügetett mellette, vagy 50—60 lépésnyire megállott előtte, a lövés után nyílsebesen elmenekül, mintha mi sem történt volna. A szokás és az elmaradhatlan izgalom úgy hozta magával, hogy a golyós fegyverrel is csak úgy kapásra czélzott, s hamarább nyomta el a ravaszt, mint a hogy tulajdonképen szándéka lett volna. Kellemetlenül meglepetve s erősen lehangolva megy a lövés helyére, ott ide-oda nézeget egy darabig, azután 40—50 lépésnyire elmegy, verítéket keresve, csak amúgy találomra, a vad után, s minthogy verítéket nem talált, semmi különöset nem észlelt és tulajdonképpen maga sem bizik az elhamarkodott lövés sikerében, keserves sóhajtással ugyan, de mégis ráfogja, hogy ezt a szarvast most az egyszer alaposan elhibázta, és okokat keresve a hibás lövésnek kimentésére, vontatott lépésekkel távozik kudarczának színhelyéről. így csinálják ezt a fiatal vadászok, sokszor még akkor is, a midőn a szakálluk már megderesedett. Az, hogy valaki elhamarkodva lő, úgy mondják, a legjobb családok fiaival is megesik. De ha valaki ebből a kis hibából azt a következtetést vonja le, hogy nem bízva lövése sikerében, a vadat sem kell alaposan keresnie, akkor ez a hiba olyan bűnné válik, a mely magában hordja a bűnnek örökös átkát, hogy szünet nélkül ujabb bűnöket kell létrehoznia. Az ilyen kapásból történt lövés, különösen ha a fegyver a vadász testalkatának megfelelő és megszokott agyazattal van ellátva, rendesen talál és rendesen rosszul talál. Ha azután kedvezőtlen körülmények következtében a lövés helyén veríték vagy sebjel nem találtatott s a kedvtelen vadász nagyobb fáradság és keresés nélkül lemond a további kutatásról, rendesen megfosztja magát a diadal