Az állatvilág csudái , érdekes jelenetek az állatok életéből az érettkoru ifjuság számára.- / 2. Kiad.-Pest, Heckenast Gusztáv, 1871. / Sz.Zs. 2663

V. A vízi ló

93 rancsolta, hogy oly irányban közeledjenek az állat felé, hogy a szél semmi szagot orra alá ne vihessen. Egy pillanat alatt az egész társaság szétoszlott; én a kafferfönököt követém a nádasba, a többiek pedig úgy oszlottak szét, hogy kiki saját kimutatott helyét megtartva, egy bizonyos irányban az állat felé közeledjék. A síirü nádasban pár percre elvesztettük szemünk elöl az állatot, de csakhamar ismét elébukkant az. S épen azon pillanatban értünk közel hozzá, midőn a part egyik mélyedésében a sürü nádból kényelmes fekvőhelyet készíte magának s fiai számára; végig nyújtózott azon, s oly helyzetet vőn, hogy utólábai majdnem a vízbe értek; rettenetes nagy testét egypárszor végig hempergeté a vizes ágyon s a maga módja szerint fiaival játszék, melyek hasztalan iparkodtak reá mászni; olykor-olykor fölemelé fejét s rettenetesen fútt orrlyukaiból, s néha kinyitá száját, melyben roppant fogai látszottak. Ez a maga fajtájából, mondhatni a legnagyobb állat volt; kifejlettebbet még kaffer kísérőink sem láttak — magassága mintegy 5 láb, hossza pedig körülbelölll láb volt. Formátlan nagy fejéhez minden észrevehető vékonyodás nélkül az épen oly vastag nyak csatlakozott; széles, majdnem négyszegletű pofája sürü szőrrel volt borítva s különösen fölpuffadt vastag orra körül sürü tüskés bajuszt képeze, mely alul, ha száját kinyitá, irtózatos agyarak látszottak; gondoljuk még ezekhez az oszlopformáju lábszárakat, melyeken mint valamely rövid, de vastag tuskókon egy óriási test nyugszik, s akkor szemünk előtt van képe azon állatnak, melyet én akkor először életemben láttam, s mely ugy tünt fel előttem, mintha az ősvilág óriás állatainak egyik még fenmaradt példányát szemlélném. S csak miután láttam e formátlan teremtést, azóta foghatom meg, hogy ez állat békés természete dacára is, melynél fogva az embereket sőt az állatokat is kerüli, igen nagy károkat okozhat a szántóföldeken. Én nyomban követtem az óvatosan előre haladó kaf-