Az állatvilág csudái , érdekes jelenetek az állatok életéből az érettkoru ifjuság számára.- / 2. Kiad.-Pest, Heckenast Gusztáv, 1871. / Sz.Zs. 2663

III.Joaó Quarix. A gyermekrabló

54 szándékunkat, nem kerülte ki figyelmünket, különben is a négerek mindazt megtették, a mit az emberi érzékek csak képesek tenni, hogy a csekélyebb nyomot is fölfedezzék, most tehát behatottunk azon roppant vadonokba, mik a föld legnagyobb folyamának nedves 1 apályait borítják, s közvetlen egész a vizekig ereszkednek. Csaknem 12 órai megfeszített menés után végre elértük a Maranon hatalmas hullámait. Csaknem 20 mérföldnyi szélességben hömpölygeti tengerszerü hullámait az óceán felé. Épp oly beláthatlan mint méltóságos ez a folyam. Mintegy négyórányi távolságban tündöklenek egy pálmaszigetnek sudarai, mely ködszerű távolságban vonul el a viz láthatárán. Itt álltunk most portyázásunk kezdetének végén! Most erre menjünk? Hol vegyünk ladikot, melyen a folyamra kelhessünk? Kétes arcokkal néztünk egymás szemébe, s mivel a nap hanyatló félben volt, egy partszakadásra letelepedtünk, melyet tiszta homok borított, s egy roppant fa árnyékozott be, melynek ágai messze benyúltak a hempelygö hullámokba. Négereim a közel csalitokat tekenösbékáért bekeresgették s nemsokára visszatértek néhány kisebbszerü teknőcöt hozván magukkal. Hirtelenében tüzet raktunk, s a lángok fölibe akasztánk egy velünk hozott üstöt, melybe egymásután belehánytuk a teknöikböl kifejtett békákat és megfőztük, így pompás levesünk készült, melylyel éhségünket csillapítók. Azután galyibákat hevenyésztünk, mik alatt egész éjjel csendesen aludtunk. Midőn reggel felébredtem, csak egy négert láték magam mellett és Diánát, mely a tigrisharcban kapott sebét nyalogatta. ,,Hol vannak embereink Peppó?" kérdém kényelmesen nyújtózva. „Elmentek ladikot keresni, massa" szólt a néger, s erősen fújta a tüzet, hogy a bogrács tartalmát, a teknősbéka maradékot forrásba hozza. „Nem láttatok senkit?"