Az állatvilág csudái , érdekes jelenetek az állatok életéből az érettkoru ifjuság számára.- / 2. Kiad.-Pest, Heckenast Gusztáv, 1871. / Sz.Zs. 2663

III.Joaó Quarix. A gyermekrabló

55 „Senkit massa, csak néhány ladikot messzi a folyam árján." „Kiáltottatok nekik, vagy észrevettek bennünket?" „Nagyon messzi voltak massa, itt minden oly elhagyatott." Valóban a táj egészen puszta volt, de oly szép, hogy lakatlan paradicsomnak véltem, mely az erdő vadjainak átadva, eredeti szépségben sértetlenül maradt mind idáig. A kilátás a roppant víztömegre, mely csaknem egész DélAmerikát hajózható terjedelemben futja át s a fóld leggazdagabb és termékenyebb tájait hasítja, és mégis oly csendes, elhagyatott és rideg; valóban búskomoly benyomást tett reám. Gondolám : hány millió ember élhetne és lakhatnék itt, mennyire virágozhatnék itt a kereskedés és ipar, mily útat nyitna ezen roppant víz ezer meg ezer teher-és gőzhajóknak! Es íme most egy szegény, tudatlan néger rabszolga is sajnálja, hogy e táj, e roppant folyam oly elhagyatott. Míg igy gondolatokba merengtem evező csapást hali lék s négerjeimet láttam vidám ujjongással hajtva egy ladikot. Örömmel ugrottam fel s elibük sieték. Nyomorult ladik volt gyapottörzsböl kivájva s alig fértünk bele, de jármű volt mégis és használhattuk. „Hol találtátok?" kérdém vigan. * „0, nincs itt ilyeneknek szűke" szóltak, csak a módját kell tudni miként rejtik el az indiánok csónakaikat, akkor könnyen rájuk lehet találni." „De mit mond a csónak gazdája ?" jegyzém meg. „Ismét visszavisszük neki, s egy evezőt szúrtunk a földbe, jeléül hogy csak használatra vittük el." Ezután körbe ültünk s elfogyasztók a teknősbékamaradékot. Ez meglevén, a négerek munkához láttak s a holmit a csónakba rakták. Erre beleültünk eltaszítottuk és jó szerencsére bizva magunkat, bizonytalan irányban a folyam mélye felé tartottunk.