Az állatvilág csudái , érdekes jelenetek az állatok életéből az érettkoru ifjuság számára.- / 2. Kiad.-Pest, Heckenast Gusztáv, 1871. / Sz.Zs. 2663

III.Joaó Quarix. A gyermekrabló

46 nek tartám a hivatalnoknak fülébe súgni, hogy saját erszényemből fogom majd e szegény négerek váltságdíját kifizetni. Ezután vagyoni jognál fogva a négereket ültetvényünkre vitetém, a hol a dolog mibenlétét nekik megmagyaráztam a mennyire azt megérthették. Erre négereink közt felosztám s reávettem az urat, hogy még az nap nekem adja el őket. A négy néger nemsokára megnyugodott, mert szabad volt családjukhoz átmenni, s ott az övéiknél mulatni. A kis néger leány is csak lakását változtatta, s majdnem naponkint átszaladt atyjához, ki őt jószágunk határánál mindig bizonyos időben várta. De a négernövel ugyan meggyült a bajunk. Ez egy megátalkodott személy volt, ki férjével az indiánnal megszökött és több napokig bolyongott a vadonban, míg végre ruházat és élelem szűke miatt visszatért. En erről mitse tudtam, míg egy reggel ismét eltűnt, és több napokig nem jött elő. Minden kutatásaink az asszony után hasztalanok voltak, de két gyermekét nyakunkon hagyta. Soká gondolkodtam, hogy mi tevő legyek, s erre nézve több becsületes munkásinkkal értekeztem. Ha az asszony ismét visszatérne is, nem találnám rendjén gyermekeit általadni, mert mi lesz ezen szegény teremtésekből ily anya kezei között ? Rendelésemre tehát a két kis leány egy becsületes néger családhoz adatott, hol keresztényileg és becsületes módon neveltetnének fel. De alig mult el nyolcz nap, ismét eljött anyjuk egészen elrongyolt s elvadult állapotban s gyermekeit követeié. En csodálkoztam az asszony vakmerőségén,. de tudtára adván szándékomat gyermekei iránt, igyekvém öt megnyugtatni azoknak sorsa felől. Nem keveset számíték itt azon közönyösségre, melylyel gyermekei iránt viseltetett, s valóban, ugy látszék, hogy nyugodtan távozott tőlem s szándékommal megelégedett, főkint midőn elibe adtam, mily jó dolguk van a gyermekeknek. Végre