Az állatvilág csudái , érdekes jelenetek az állatok életéből az érettkoru ifjuság számára.- / 2. Kiad.-Pest, Heckenast Gusztáv, 1871. / Sz.Zs. 2663

III.Joaó Quarix. A gyermekrabló

47 mégis kérdezé: „Massa, enyimek a gyermekek, láthatom őket a mikor akarom?" ,,Igen, azok, és teheted mindenkor. Csakhogy hagyd őket azon emberek gondviselése alatt, kikhez én adtam" felelék neki. „Hát nekem itt kell maradnom?" „Te! ha még egyszer elszöksz, elvitetlek Cubába és eladlak — értetted?" mondám neki fenyegetőleg. „De férjem Joao! mi lesz belőle, hát szabad lesz neki ide jőni" kérdé s egy tűzsugár villámlott szeméből. „A te férjednek is jobb volna letelepedni, kereszténynyé lenni, s veled megesküdni" viszonzám. „Ahhá, uram! Joao szabad indián" feleié büszkén a négernő. „Jó, hiszen az maradhat, s mégis keresztény és munkás lehet" mondám neki. „Joao nem lesz keresztény soha, soha!" szólt a négernő s egy pillanatig gondolkozva megállt. Végre felkiáltott: „Tehát nem lesz szabad gyermekeimet magamhoz venni? „Nem." Erre semmit sem felelt, hanem hirtelen eltávozott, s a jövő éjszaka ismét eltűnt. Másnap reggel a néger gyermekek néhány öreg néger felügyelete alatt a falu alatti szabad téren játszadoztak, midőn egyszerre előterem a négernő s vizsga pillanatit gyorsan jártatja a gyermekcsoporton. Erre a felügyelőkhez ment, beszélgetett velük s kicsinyeit kérdezé. Midőn tudtára esett, hogy azoknak nem szabad itt játszani, mert félő, hogy ellopja őket, elsöban ordításba tört ki, de csakhamar összeszedve magát, elhallgatott s némán eltávozott. De oly ravaszsággal, mit az ember tőle alig várna, sikerült neki azon munkásoknak, kiknél az ő leányai voltak, két gyermekét az erdőbe csalni, a hol azokkal nyom nélkül eltűnt. Ezen rablást oly bátorsággal és ügyességgel vitte végbe, hogy a felügyelök is csak jó idő múlva vették észre a gyerme-