Az állatvilág csudái , érdekes jelenetek az állatok életéből az érettkoru ifjuság számára.- / 2. Kiad.-Pest, Heckenast Gusztáv, 1871. / Sz.Zs. 2663

II. A brazíliai őserdők állatai

27 az iszapból gyökerestől kitépni. A tapirnak rendes ele­delét teszik a növények, gyökerek, gyümölcsök, füvek és gabnanemek; igen félénk, és semmi más állatot meg nem támad, legkevésbbé az embert, s ha ö megtámad­tatik, futásban keres menedéket. A vízben mindamellett némi bátorságot tanúsít, s a mint mondják, olykor az őt üldöző csolnakokban ülő indiánoknak is rohant. Ha fiatal korában megfogják, részben megszelídíthető, de esetlen­sége és ügyetlensége mellett semmire sem használható. Ez előtt nagy számmal lehetett ez állatot látni, de mióta a tűzi fegyverek használatba jöttek, ezek száma észre­vehetöleg megfogyott; különösen pedig azért pusztul mindinkább, mivel vadászata igen nagyon elösegíttetik az által, hogy búvóhelyeikból a folyókhoz s onnan vissza mindig egy úton járván , oly nyomot hagynak, melynek segítségével könnyen feltalálhatók és tőrbe ejthetök. Az indiánok többnyire vermekben fogják, melyeket a folyó­hoz vezető úton ásnak, s galyakkal befödnek, úgy hogy a vigyázatlan állat fölötte elhaladva a mélységbe zuhan, hol megmozdulni is alig bír. Kutyákkal is üldözik őket, melyek elöl, fejét elölábai közé kapván, futva iparkodik menekülni. Ha ilyenkor folyóhoz érhetnek, azonnal belé­rohannak s lebukva nagy gyorsasággal úsznak két vagy háromszáz lépésnyire, s csak olykor olykor lélekzés vé­gett ütik ki orrukat a vízből, de hirtelen ismét eltűnnek. Ha fiatal az állat, világosabb színíi bőrrel bír, mely az özéhez hasonlít. Húsa nyúlós és kemény, kellemetlen ízü, de a vademberek ennek dacára is megeszik, vastag bőré­vel pedig paizsaikat vonják be, melyek ez által áthatla­nokká és nyil által sérthetlenekké válnak. A pekári, Amerikának valóságos vaddisznója, csor­dánként törtet elő a sűrűségből; pézsmanemü szaga da­cára is igen szorgalmasan vadászszák; húsa kitűnő s füstölve igen soká eláll. De mi játszi ingerkedő élet az, mi zavar és lárma az amott az öreg lombos fák ágain, melyeknek száraz részei

Next

/
Thumbnails
Contents