Az állatvilág csudái , érdekes jelenetek az állatok életéből az érettkoru ifjuság számára.- / 2. Kiad.-Pest, Heckenast Gusztáv, 1871. / Sz.Zs. 2663

II. A brazíliai őserdők állatai

28 mintegy vázát képezik azon loinbfödélzetnek, melynek félig felvont kárpitja alatt e mozgó élet száz alakjai nagyrészt eltűnnek. Ha valaki a Mato Grosso erdőségeiben, vagy pedig a keleti tengerparton volt, akkor lehet csak fogalma a majmok azon számtalan fajairól, melyek itt is honosak. A szarvas szoya, a csinos marikina, a vörös szahui, a gigó, a szürke mono, a tarka szanguin és a szakállas, társaságot kedvelő gnariba seregenként tanyáznak itt, s olykor számtalan sokaságban lepik el a fákat, melyek csúcsain méltóságteljesen hintázzák magukat. De ha váratlan zörej megijeszti őket, akkor liánról liánra ugorva, rendesen valamely áthatlan s hozzáférhetlen búvóhelyet találnak, hol a veszély ellen biztosítva érzik magukat. Az indiánok igen jóizünek találják a majom húsát s azt mint legjobb vadhúst igen nagyra becsülik. Ezért különböző módon igyekeznek a majmokat tőrbe keríteni, mire az állat kandisága, falánksága és nyalánksága gyakran alkalmat nyújt. Gyakran nyillal is vadászszák. Az ültetvényesek különösen akkor intézik kedvenc vadászatukat a majmokra, midőn a gyümölcsök megérnek, s a majmok nemcsak a vadon termőfákra, hanem nyájanként a kertekre s ültetvények földjeire rohannak, hol irtózatos pusztításokat visznek véghez. A majomvadászatokról már számosan irtak, de mi különösen egy tekintélyes utazó leirása nyomán azon egyet emeljük ki, melyen az említett iró egy amerikai ültetvényes vendégszerető meghívása következtében személyesen jelen volt. Naplementekor — úgymond — egy erdő szélén ütöttük fel sátorainkat; a hely, hová járatlan útakon nagy nehezen jutottunk, meglehetős nagy tér volt. Társaságunk az ültetvény birtokosából és több rendbeli vendégekből állott; kiegészítését egy csapat indus és szerecsen szolgaság tette, mely számos öszvéreken a vadászeszközöket és az eleséget szállította. Rövid pihenés után