Az állatvilág csudái , érdekes jelenetek az állatok életéből az érettkoru ifjuság számára.- / 2. Kiad.-Pest, Heckenast Gusztáv, 1871. / Sz.Zs. 2663

VIII. A zergevadászat

149 szép Stichlhuber Terézhez betért : hangos éneke s ujongása messze lehangzott a völgybe, és a vidék betelt dévajkodó tréfáival. Ha felment a hegyre, kedvesének rendesen a legszebb alpesi rózsákat gyönyörű bokrétába kötve hozta el, s közte oly ritka virágokat is, melyek csak a legmeredekebb sziklákon, rendesen mély tátványok fölött szoktak nőni, s melyekhez hozzáférni mindenki előtt lehetlenségnek látszott; inimódon jutott ö ezekhez, azt senki sem tudta. — Az asztalnál többek közt az öreg # o Kochel, a legismeretesb erdőkerülő is ott ült, ki olykorolykor a tó túlsó partjáról ide át szokott rándulni, hogy vidám társaságban egypár itcényit elfogyaszszon, s szokás szerint más is megjelent. A helységbeli emberek szerették öt, dacára annak, hogy a zergékért üldözte őket s már nem egynek körmére koppantott; mert ő különben beszédes, vidor kedélyű s jó lelkű ember volt, ki viseletre s szokásokra nézve velük tökéletesen egyezett, ki elöl csak akkor tértek ki, ha szolgálatban volt, mert ekkor — ezt jól tudták mindnyájan — a tréfát nem értette s a barátságra mitsem hajtott. Egy valaki épen a szokásos nemzeti tánc zenéjét, egy landlert k^dett játszani, mire a leányoknak oly kedvük kerekedett, hogy a tánc többé ki nem maradhatott. Náci volt az első, ki Teruskáját kézen fogta s ékes testhajlongásival ügyes fordulatokban kimutatá a stájer táncbani ügyességét. Tetszéssel nézte az öreg erdőkerülő a vidám társaság enyelgő s ingerkedő játékát, és csak néha megmegrázta fejét, mintha nemtetszését akarná kifejezni Náci túlvidám viselete fölött, midőn az kakastollas és alpesi virágokkal ékített kalapját félretolta s tele torokkal ujongva így énekelt : „Fel-felmászok a hegytetőre Mint a zerge magasra fel — A fogdmegek csak néznek egyre, De ők bizony csak nem érnek el!"