Az állatvilág csudái , érdekes jelenetek az állatok életéből az érettkoru ifjuság számára.- / 2. Kiad.-Pest, Heckenast Gusztáv, 1871. / Sz.Zs. 2663

VIII. A zergevadászat

150 „Kár hogy oly tüzes vérii ez ifjú!" dörmögé magában az öreg kerülő." Aligha jő véget ér a szegény! Csak velem ne jönne össze ott, hol megszűnik a barátság ! Ej, félre ily gondolatokkal! hisz magam sem voltam jobb a Deákné vásznánál, s ha épen nem kénytelen vele az ember, hogy lásson, miért ne hunyhatna szemet némely kiváló esetben? Jó estét, Náci! szóla nyájasan a mindinkább derülő öreg a feléje tartó ifjúhoz, ki az épen teletöltött habzó pintes korsóval közeiedék, hogy a szokásos megtiszteltetésben részesítse az öreget, megkínálván őt, hogy első igyék a telt korsóból . . . „Csak zergéimet hagynád békében ezentúl jó fiú! Ha rajta kaplak vont csövű puskád bánja meg!" fenyegetődzék az erdősz kémlő, éles pillantásokat vetve a csinos s szép külsejű, erőteljes ifjúra, s csak akkor nyúlt a korsóhoz, midőn a jókedvű suhanc tréfásan így felele: „Ne aggódjék erdősz uram, Náci nem szokott nagyon messze elbarangolni — nem járok én a tilosban, s mi e miatt továbbra is jóbarátok maradhatunk!" Aztán ismét a vigadók felé fordult s kedvesét kivezetvén a nézők közül, azt szép módjával megforgatta, miközben folytonosan énekelt és ujongott. — Éjféltájban azonban, midőn az erdősz hihetőleg rég hon vala, midőn a csendőr már jóval azelőtt estiszünetet parancsolt s az egész helység mély álomban feküdt, midőna környék minden élő teremtménye az éj árnyában pihenőre szállt: akkor Náci vállára vetvén kétcsövű puskáját, s kezébe vévén az alul hegyes vasban végződő hegyibotját, kisurrant a ház hátsó ajtaján s könnyedén átugorva az alacsony kerítéseket, a szabadba ért, hol a Garmisch nevü alacsonyabb elöhegy mellett elmenve, a magasabb hegygerincek felé vevé útját. Hogy a közeli hegyekben zergék mutatkoztak mostanában, azt bizonyosan tudta, mert a túlsó hegyekben a föuraságok nagy vadászatra készültek s a siker biztositása tekintetéből előre hajtók voltak kirendelve, kik felriaszták a vadakat s a félénk zergék átszöktek ide, hol békés menhelyet véltek találhatni; hatalmas bakok mutat-