Az állatvilág csudái , érdekes jelenetek az állatok életéből az érettkoru ifjuság számára.- / 2. Kiad.-Pest, Heckenast Gusztáv, 1871. / Sz.Zs. 2663

VI. Hindosztáni vadászképek

117 Egy rövid de borzasztó ordítás, még egy sikeretlen kísérlet az átugrásra — s az elejtett állat haláltusában vonaglva feküdt a földön élettelenül. (1. 6-ik kép.) A vadászatnak vége volt; a leölt állatnak böre mint győzelmi jel elvitetett. Még naplemente előtt visszatért a menet a kormányzó mezei lakához, honnan a vadászat kimenetelére nézve szerencsekívánatokkal bocsátottak el. Fájdalom! — egy emberáldozat felett kelle sajnálkoznunk; a vadász, ki a dühös állat vakmerő megtámadásának magát vigyázatlanul kitette, néhány nap múlva sebeiben meghalt. Egy köztünk rendezett segélygyüjtés gazdag eredménye által gondoskodva lön hozzátartozóiról." A bengáliai oroszlán az afrikai sivatagok pusztai oroszlánainál valamivel kisebb, de kevésbbé vérszomjas mint a tigris, csak akkor támadja meg az embert, ha éhség gyötri. Egyébkor azonban kerüli a harcot, íelböszítve azonban vakmerően rohan megtámadójára, s nem ijedmeg, ha ellenei nálánál erősebbek is. Beront a bivalcsordákba, s nem félve hatalmas szarvaiktól — elhurcolja köztilök áldozatát; de az embernek merev, szúró tekintetét kerüli; menekvési kisérlet, vagy csak határozatlan visszahúzódás is, halálitélete volna azon szerencsétlennek, ki fegyver nélkül áll szemközt az oroszlánnal. A hindostáni oroszlánoknak több hasonfajai vannak; ilyen többek közt a sörénynélküli guzurate, mely a Sombermuttih és Bahdar folyamok erdős partjain s lapályain található. Az elsöpéldány ebből 1834-ben hozatott Angliába. Az imént említett tájékon nagy számmal találtatik, és ha ezen környéknek harasztosaiból előtör, a nyájakban leírhatatlan pusztításokat visz véghez. A párducok természeti ösztönüknél fogva kerülik az nmbert, s csak a legvégső szükségben támadják meg. Többnyire erdőkben élnek, könnyedén másznak fel a nagy erős fákra, s innen leselkednek zsákmányukra. Részint az e