Andrásy Manó gróf: Utazás Kelet-Indiákon. Ceylon, Java, Khina, Bengal. Pest, 1853. / Sz.Zs. 1412

Ceylon

UTAZÁS INDIÁKON. 87 mire msr. M. közéjük durrantott vagy husz lépésről: én szinte, bár kissé távolabb estem, rájuk sütém egyik csőmet, nem sokat gondolván az irányzással. De majdnem meg is adók e hirtelenkedés árát, mert a füstfölleg szétoszolta után látjuk ám, hogy egyik elefánt, futás helyett, megállt velünk szemben a dombon, és nem akarja tréfának venni a dolgot: sőt igen is komolyan csatakészen farkasszemet néz. Midőn e komoly készületet észrevevém, meghűlt ereimben a vér, annál is inkább, mert mi a mélyedésben, az állat pedig a dombon, hol még óriásibbnak tünt föl, mi több, másod magával, álla nagymérgesen , és mint látszék, mindkettő, s pedig egyik nagy agyarral, elszánvák szembe szállani, ha föl nem hagyunk az üldözéssel. Mi azonban tágitás helyett újra tüzeltünk, és néhány lövésünk csakugyan megszalasztá mindkettőt, mellyek futás közben trombitaszerü orditással tölték el az erdőséget. Mondhatom, hatalmas jelenet volt! E két ellenség elkergetése után msr. M. hozzám jöve elmondani, miszerint a félnövésíiben tüstént, első látásra, fölismerte a jól kifejlett agyarast: mi e vidéken annyira ritkaság, hogy Rogger vallomása szerint általa elejtett 1400 darab között alig lelt százat illyent; pedig különben, mint Afrikában, itt is volna minden himnek agyara, de kicsi korában valami féreg esik hegyébe, s ez nyomoritja ugy el, hogy többnyire minden him csak csonka agyarral bir. O — úgymond folytatólag, — ép azért lőtt a nyájba, hogy, mint már többször tapasztalá, megállitsa a szaladókat, s igy czélba vehesse a ritka példányt. Igyekeztünk is ezért mindketten újra közel jutni az elefántokhoz, és e szándékban nesztelenül mentünk végig a vizmosáson, melly a sürü mentében húzódott el. Innen fölföltekintgetve, a fák között megpillantok egyet, és ámbár csak hasát láthattam, nem állhatám meg, hogy rá ne süssem fegyveremet. Szerencsére, tiizeskedésemnek semmi roszabb eredménye nem lőn: az állat még belebb húzódott a sűrűség közé, hol a többi erősen trombitált, mi ollyképen hangzik, mint