Andrásy Manó gróf: Utazás Kelet-Indiákon. Ceylon, Java, Khina, Bengal. Pest, 1853. / Sz.Zs. 1412

Ceylon

84 GR. ANDRÁSY MANÓ. kapó napsugár: és minden megint derűben mutatkozik, mintha misem történt volna; csak a fákról hulló viz, és a harmatos fű tanúskodnak a vihar voltáról. E tünemény, mint fönebb érintők már, bizonyos időszakban mindennapos. A vihar elvonultával azon tünődénk, valljon nem riadt-e el az elefánt, miután ösztönszerűleg irtózik a mennydörgéstől? És csakugyan jelenték, hogy nyoma sincs többé. Tehát megint egy meghiusult remény. Boszusan fordultunk vissza, déli állomásunkon tölteni az éjszakát. Útközben egy sereg majom és vadpáva ugrándozott előttünk a fákon: de puskavégre egy sem került; azon egy pávát is, mellyre röptiben lőheték, elhibázta golyóm. Közel a faluhoz elénk jött a népség, kiváncsian tudakozódni az eredményről. Éjszakára msr. M. függő ágyat rendelt magának, minőket a sziget túlsó felén használnak széltiben. nekem pedig kókuszlevelekből vetettek fekhelyet. Sokáig nem birtam lehunyni szemeimet, szabadba csalt az éjnek tündéries szépsége. Tisztán sütött a derűs égbolton a hold, csillagmyriadoktól ragyogva körül: világossá változtatva az éjszakát, mintha fényes delet ünnepelne a természet. Valami bűbájos itt keleten a holdfény, vakitólag fehér világa, gyémántszemü csillagok tündöklése között, az éjnek sajátságos szépséget kölcsönöz, kellemesbet a napénál. Mint valami éber álomjáró andalogtam ez éjben végig a falun, egyetlen lélekkel nem találkozva, mert e babonás nép világ kincseért sem hagyná most oda kunyhóját, félvén a kisértettől és barangoló vadtól. Midőn igy egymagamban járnék föl alá, néma tanúim a magasban uszó égitestek, ollykor ollykor egyegy éji madár suhant el fejem fölött, vagy fényrovar csillant meg a légben, csendes rezgéssel szállva tovább, mintha bujdosó tündér lebbent volna el szemem előtt. Távol az erdőből siketen hangzott a zaj, néha egyegy vad orditása mintegy kitört a zsivajból, mellyet megmegszaggatott folyamában a bagolyhuhogás, és az árva tücsök egyhangú czirpegése, közben közben egyet rikkantván a nyávagó vad-