Andrásy Manó gróf: Utazás Kelet-Indiákon. Ceylon, Java, Khina, Bengal. Pest, 1853. / Sz.Zs. 1412

Ceylon

UTAZÁS INDIÁKON. 85 páva, hogy kiegészítse a keleti éjszakának zengedelmeit, miből az ebugatás és kakaskukorikolás sem hiányzott. — Nagy idő lehetett, midőn végre andalgásaimból visszatérve nyugalomra hajtám fejemet: hogy álmamban ismét megújuljanak a kedves tünemények, mellyek éberlétemet olly kellemessé tevék. Igazán még álmamban is érezém, milly boldog e nép, milly örömest élnék köztük akár hónapokig. Szinte látám szemeikből sugárzani a megelégedést, mert hisz a természet maga boldogoknak teremtette őket, midőn olly hazát alkota számukra, hol sanyarú munka nélkül élhet az ember, s ha nem vágyakozik tul egyszerűségén, csak élveznie kell, háza előtt és mögött megterem, mire szüksége van. Egy család élelmezésére untig elég száz darab kókusz-, egykét kenyér-, öthat dinnye-, s néhány pálmafa: szájukba hull a gyümölcs, nem szakadnak meg a fáradságban, mint világrészünk szegényei. Valóban boldogság olly földön élni, hol a fönebbi birtokon fölül egy darab rizstelek jólétet eszközöl már; hol a halászat, vadászat inkább mulatság, mint kenyérkereset, hol egy kis kunyhóban kényelmet talál a család, nem vágyódva elérhetlenekért, hol soha tél nincs, örökös nyár derül. Napkeltekor megint vadászatra menénk. A növényzet a nagy harmattól uj életet látszék nyerni, a léget kikeleti illattal árasztván el, hogy valódi kéj volt járnunk a szabadban, hol minden lépten nyomon találni vadat. Már a falu aljában elnyúló réten csalogatni kezdett két vadpáva, de mielőtt rájuk lőheténk. eltűntek a sűrűben, honnan ép ekkor robbant elé ügetve egész csapat szarvas. Barátom messzellette a czélt, de én, bár a bokrost elérték már, közéjük durranték. Föl se vették társaim a lövést, mintha légbe sütöttem volna fegyverem, olly egykedvüleg ballagtak odább, egyedül magam indulék fölkeresni az elejtettet, mert meggyőződtem lövésem sikeréről. Képükről olvashatám, mint nevetik magukban tüzeskedésemet: ép azért ugyancsak bámulni kezdének, midőn kiáltozám, megvan az elejtett vad, épen fején találva, itt a sűrű elején most