Andrásy Manó gróf: Utazás Kelet-Indiákon. Ceylon, Java, Khina, Bengal. Pest, 1853. / Sz.Zs. 1412

Ceylon

UTAZÁS INDIÁKON. 83 rajzolgatásaim után, átszálla rám is; egész örömmel jártatták rajtam nyájas szemeiket. Azonban, mintha elvágták volna, olly egyszerre fordult el tőlem tiszteletük, midőn egy kedves képű fiatalt a falra lekapván megszólamlásig találtam. Ez arczkép megláttára valamennyi elhúzódott, gyanakodó szemmel néztek, mint valami ördöngöst, ki boszorkányságait üzi. Msr. M. figyelmeztetett, mi van a dologban, tanácslá azért, ha babonás félelmüket eloszlatni akarom, törüljem le a rajzot, és helyette újra elefántokat irjak a falra. S valóban ez megint kibékité őket; újra barátságos képpel fogadtanak mindannyian: de legkivált azon jámbor, ki a képmás eredetije volt, mert hite szerint fölszabadult a varázslat alól. Mig én ekkép mulatozok a bensziilöttekkel, hirül hozzák, hogy egy magános elefánt mutatkozik a közel erdőségen. Halogatás nélkül indulánk fölkeresésére: azonban alig lépünk át egy száraz viz mosáson, honnan megkerülhetni volt kilátásunk, egyszerre, váratlanul megeredt a zápor, erős mennydörgés kiséretében. A villám épen orrunk előtt csapott egy fába. s mi, mintha leszegzettek volna, szótlanul azon álló helyben maradánk, mig elvonulna a vihar. Pony-lovam ijedtében egy tapodtat sem mozdulhatott, remege minden tagjában, le kelle róla szállanom, és ugy tartanom kantáránál fogva. Csodálatos tünemény ez orientális égiháború. Néhány perczczel elébb még derűs az ég, és rögtön olly sürü felhő kerekedik, hogy alig látni miatta, csak a villám, melly megnyitá kebelét, terjeszt világot. Ezalatt zuhog a zápor, a lélekzés nehéz, ember állat földhöz nyomatni érzi magát, s álomra csukná szemeit, ha föl nem riasztaná a dörgés, csattogás, sustorgás, a fék recsegése, ágaik csikorgása és az ömlő zápor suhogása. A dörgés, zúgás, ropogás és a czikczakosan hasitó villámlás közben érzik a kénszag; a lég annyira átnedvesül, hogy a ládákba zárt ruha is megnyirkosodik. Tiz perez múlva vége szakad a nagyszerű tüneménynek, ezalatt a villám kiürült a fellegekből, mellyeknek elrongyolt darabjait szétsöpri a szél, eloszlatja az erőre li*