Andrásy Manó gróf: Utazás Kelet-Indiákon. Ceylon, Java, Khina, Bengal. Pest, 1853. / Sz.Zs. 1412

Ceylon

82 GR. ANDRÁSY MANÓ. Délre egy igen kedves kis falut értünk, mellynél csinosabbat, regényesebbet még nem láttam életemben. A malabárfaj, melly a sziget e részeiben lakik, e falunak is népessége, ámbár némelly utleirásokban rut gyanánt van fölmutatva, ép, eredeti jó vér, mondhatnám, szép testalkatú, s mindenesetre kellemetes tekintetű. Félmezitelen asszonyai, férfiai, gyermekeikkel vegyest, kiváncsian csoportultak a ház köré, melly elfogadásunkra szánva, fehér kendőkkel volt beaggatva, és virágokkal diszitve, és hol előre küldött szakácsunk Ízletes ebéddel várt reánk. E sok félmeztelen nő láttára msr. M. alkalmat vőn megjegyzem, hogy egykor egyet kérdezvén, ha nem fázik-e ? „Hát önnek, viszonzá tört angolsággal, nem fagy meg arcza?" Természetesen nemet mondék, mire ő — „no tehát — jegyzé meg elmésen— az én egész testem is arcz !

u — Engem különösen figyelmére méltatott az egész lakosság, bámulták bajuszom és szakálamat, mit eddigien aligha láttak európai képén, mert e tájatt ángol vadászokon kivül más európai nem igen fordul meg: az angol pedig hazai szokása szerint mindenütt nyesett állal mutatkozik. Egyébiránt e szívélyes népet étkezési módunk is bámulásra inditá, mert ők evéshez kést kanalat nem használnak soha: ez tehát rájuk nézve meglepő újság. — Ebéd után közéjük vegyülvén, néhány apró ezüstpénz darab részemre hóditá az egész falut: szabadon járhattam ki s be házaikban, legkevesbbé sem rejtőztek előlem a félmeztelen nők, sőt, néhány kényesebb szépséget kivéve, a többi, kivált örege, százránczu képeikkel, boszorkány-rutságukban szinte tetszelegve léptek elé láttatni magukat. — Magam sem tudom, hogyan eshetett, hogy köztük olly hamar otthonossá lettem, ki azelőtt a szigetre léptemkor mindent olly újnak, olly idegenszerűnek, szokatlannak találtam: és most, mintha köztük növekedtem volna, olly barátságos viszonyba jövék e jószívű fajjal. — Falaikra, házaikban járván, elefántokat rajzolgattam szénnel, mi méginkább megkedveltetett, mert kitűnő kegyelet uralkodik e nép között az elefántok iránt. E kegyelet,