Andrásy Manó gróf: Utazás Kelet-Indiákon. Ceylon, Java, Khina, Bengal. Pest, 1853. / Sz.Zs. 1412

Ceylon

UTAZÁS INDIÁKON. 99 csóválja orrmánvát. Különben is lőtávolon tnl állván a csatára kész vad. nem tartám tanácsosnak megközelíteni, mivel biztos hordásu fegyveremet kisütém imént: azért visszahúzódtam tölteni, mialatt a haragos elefánt a szemközti dombon egyre trombitált, s mint a külekedni akaró bika, folyvást kapálózott lábaival. Már csak egy lövésem levén, mig másik fegyverem töltésével vesződöm, az állat, valamint én őt. szemmel tartott, mintegy várva, ha közeledem-e felé? megvallom, a vad ez egyszer annyira inponált, hogv, vadászi szabály ellenére, közelebb menni nem mervén, már negyven lépésről rája durranték; legott térdre rogyott ugyan, azonban tüstént, mielőtt újra lőheték, felszökött, és nyargalvást futni kezdett. Többé utolérhetnem őt, merő lehetlenség vala. Mindez alig került öt percznyi időbe, annyira igénybe vett az ütközet, rá sem értem nézni, mi történ körülem: azért nem is tudom, barátom ezalatt mit müveit; annyi bizonyos, mikor vele találkozám, látszék rajta az ijedség, mi nagyon természetes, mert elheveskedett lövése után, töltött fegyver nem levén kezénél, megrémülhetett látva az elefánt rohanását, s mivel az egész dolog öt percznél kevesebb idő alatt esett, még nem igen jöhetett lélekzethez, s nem csoda, ha nem tudta, mikor öltem meg űzőjét. Annyi szent, legjobbkor érkeztem segítségül, mert csak szerencsés lövésem ránthatta ki őt a nyílt veszedelemből. — Elefántaink egyikében farka lemetszésekor még élet mutatkozott; pedig fejét négy golyó járta meg: hanem ez úttal mi még sem jártunk ugy, mint már történt, midőn ép illy levágás után szökött föl az elefánt, és a bámuló társaságtól bucsut sem véve tovább nyargalt; hogy csak évek múlva lőhették agyon a farkától megfosztottat. Még ma reggel is emlegette msr. M., miszerint, szeretné, ha a tegnapi jámbor elefántok helyett, kissé elevenebb nyájjal kellene szembe szállanom. Most tehát az esemény után első kérdésem lőn: „valljon teljesült-e reggeli kivánata? megelég* szik-e a maiak elevenségével?'

c Mosolyogva viszonzá: „igaz, 13*