Andrásy Manó gróf: Utazás Kelet-Indiákon. Ceylon, Java, Khina, Bengal. Pest, 1853. / Sz.Zs. 1412

Ceylon

100 GR. ANDRÁSY MANÓ. a maiak derekasan forgatták magukat, de még sem amaz igazi huszáros rohanásu fajtából valók, mellyek illyenkor fejükön az egyedül sérthető rész elföldése végett orrmányaikat hom­lokukra csapva, leszegzett nyakkal törnek a szemben álló va­dászra, ki veszve van, ha félre nem szökik, hogy halántékon lője meg a rohanót." — Igaz, a maiak nem tárták meg e tem­pót, de, hogy támadólag léptek föl, bajos volna eltagadni. Olly sebesen rohant keresztül ez esemény—jegyzém meg folytatva a beszélgetést — hogy időm sem lett volna megijed­nem, kivéve az utósó elefánt megálltakor: e vad elszántsága kissé csakugyan megdöbbentett. „Ez nagyon természetes! — felelte msr. M. A kezdő elefántvadász — úgymond — ha szol­gált a szerencse, olly vakmerővé lesz, hogy akár hasa alá csuszszék a vadnak, mig később egy váratlan fordulat, ha t. i. megszorongaták a támadó elefántok. vagy válságos pillanat­ban hibásan tüzelt, ugy lelohasztja bátorságát, hogy megta­nulja. mennyire kell ovakodnia a hatalmas állattól." Illy beszélgetések közben visszamenet egy kis patak part­ján, mit nem is gyaniték, fris medvenyomokat födöztem föl. Tehát e bozontos vad a meleg égöv alatt is honos, pedig forró napokban alkalmasint örömest levetné bundáját, melly csak olly tömött szőrű, mint mieinké. Európai rokonitól annyiból üt el, hogy teste s lába rövidebb. Ugyané patakparti fák ágain egész csapat majom üldögélt, figyelmesen kisérve mozdula­tinkat. Illy közelről most láttam először majmokat. Soha illy nevetséges állatot! testük szőre fekete levén, a fehér bajusz és szakáll nagyon illett mocskos pofáikhoz! Egy kurjantásra mindannyi eszeveszetten rohant a fák gályáin tova. Hazatértemkor kis elefántomat nagy nyugtalanságban lel­tem. Szegényke megéhiilt, és téjnél egyébbel nem lehetett táplálni még: pedig itt nagy dolog tejhez jutni, mert kevés ember tart tehenet, ezek is csak szűken tejelnek. E miatt már huszonnégy óra óta éhezett a kis állat; tehát reményem, tova vihetnem, felnővelnem őt, mindinkább tünedezett, mert a kó-

Next

/
Thumbnails
Contents