Andrásy Manó gróf: Utazás Kelet-Indiákon. Ceylon, Java, Khina, Bengal. Pest, 1853. / Sz.Zs. 1412
Ceylon
98 GR. ANDRÁSY MANÓ. páriája, fajának szokása szerint guggoló helyzetben jelentve, hogy kémletéból most jött és hat elefántot tud a közel erdőségben: — egésziték ki azon képet, melly részleteiben és összesen máig kedvesen tiinedez föl előttem, és mellvet rajzban csak haloványon adhatni vissza, mert hol az ecset, melly a keleti nap varázsát, ama tündéri fényt, növényzeten és embereken, és a fűszeres léget vászonra vagy papirra birná rakni, mintegy újra teremtvén az egészet? — Falusi véda kémünk jelentése után negyed óra múlva ott voltunk már, hol az elefántokat lenni mondották, a tegnapihoz hasonló ligetes tájon. Alig szállunk le a lóról, hol azt egyik őr jónak látá, egy csapat szarvas fölriadva erős ugrásokban tartott a közel fásban tanyázó elefántok felé. mellyek csörtetésükre fölrezzenvén, nyakrafőre futni kezdettek. E jelenetre, nem akarván vesztegetni az időt, hirtelen fegyverhez kapva, szaladtunk az erdőnek, mert megtanulók már, hogy egy váratlan dörrenés megakasztja futtában a nyájat, s mig illy meglepetésükben ide s tova tekintgetnek, a vadásznak ideje jut, közelükbe férkezhetni. Msr. M. hamarabb kaphatta kézhez fegyverét, s mikor én töltőszolgáin késedelme miatt még kivül volnék a ligeten, ő már kétszer lőtt egymásután, s az elefánt, bár a golyó fejét érte, nem rogyott le, hanem egyenest barátomnak rohant, ki csak harmadszorra puffanthatá agyon. Hanem ekkor meg a másik elefánt zudult ellene, rá csak elhamarkodva lőhetett s mielőtt harmadik puskáját kezébe ragadhatná, előtte termett az állat, hogy futásnál egyéb menedéke sem lehetett volna, de ép ekkor siettem hozzá, és egy jól irányzott lövéssel megakasztám a feldiihültnek rohanását. Olly közel álltam az állathoz , hogy rogytában szinte megcsapott szele. Négyből tehát kettő halva fekiitt, más kettő pedig viszszafelé futásnak eredt, utánuk én, de egyikük észrevevén, hogy üldözöm, hirtelen megfordul, s tán keresztüljár, ha jól nem találom. Látva, mikép kilehelte páráját, nem sokat tétovázván, negyedik szökevényemet veszem űzőbe, melly a durranásra megáll, erősen trombitálni kézd, mérgesen