Alvinczy Sándor: A Szaharában , útirajzok és tanulmányok / Budapest, Franklin, [1890]. / Sz.Zs. 1473

V. A nők jogi és társadalmi állapota

2f> A SZAHARÁBAN. ják egymás kezét és homlokon, vállon össze-vissza csókolják egymást, sőt egymás kezeit is megcsókolják, mi a tiszteletteljes örömnyilatkozatnak netovábbja. Azután az etiquette ugy kivánja, hogy kölcsönösen kikérdezzék egymást hogylétük felől; ha ez megtörtént, egymás nörokonjai és gyermekeik hogyléte felöl'; a férfiaknál azonban, ha ezek nem közeli vérrokonok, illetlen névszerint kérdezősködni: a hogylétük felőli tudakozódásnak kitérően kell történni, például ugy, hogy miután az összes nőket és gyermekeket elsorolta, kérdi: «hát a többi házbelieknek sincsen semmi bajuk?» Az asszonyok férjeik utján nagyon jól tudják, mi történik a házon kívül, tehát a városi pletykák csakúgy képezik csevegéseik tárgyát, mint nálunk. Az arabok a francziáknál is gyakoroltabbak a finom gúnyban, nagyon sok nyelvükben a kétértelmű szó. Kell-e mondanom, hogy leginkább az európaiakat szeretik nevetségessé tenni, mert ha nem mutatják is magukat férjeik férfilátogatóinak, a függöny mögül látják azokat és mindent hallanak. Nekem, régi szokásom, ha valamely idegen országba megyek, az odavaló szokásokhoz alkalmazkodni. Ide érkeztemkor első gondom volt arabs ruhába öltözködni, cselekedeteimben a helyi etiquettehez alkalmazkodni. Ily módon kikerülöm, hogy rovásomra mulassanak és az igazat mondva, van mit nevetni a divatos európai férfiruhán; hogy milyen csúnya, ezt érezzük mi magyarok is, kik fiatal korunkban csakis a daliás nemzeti öltönyt viseltük. Leginkább kalapjainkat találják az arabok nevetségesnek; az éjjeli edényt és az európai kalapot ugyanazon szóval jelölik és a mi köszöntésünket, melynél fogva a kalapot a fejről leemeljük, ugy teszik nevetségessé, amennyiben állítják, hogy bizonyos szükség teljesítésére kínáljuk egymásnak. Öt-hat óra közt a háziúr haza jő a hivatalából, a