Alvinczy Sándor: A Szaharában , útirajzok és tanulmányok / Budapest, Franklin, [1890]. / Sz.Zs. 1473

II. Algeria

29 állott. A katonaságot pedig folyton Konstantinápolyban és Szmyrnában összetoborzott s az ottani társadalmi salakból kikerült elemekkel egészítették ki a szükséglet szerint. A keresztény világgal harmadfél századon át folytatott szakadatlan rablóháboruskodást ez a jauicsáruralom tartotta fon. Algeria kalózai még 1826-ban is garázdálkodtak a tengereken. Végre a francziák megszüntették a török uralmat és negyven évi véres küzdelem után az arabokkal, meghódították egész Algériát. Ma már a legdélibb oázokban és az ezek körüli legelökön tanyázó nomádtörzseknél is el van többé-kevésbé ismerve fensőségiik. Képünk azt a jelenetet ábrázolja, midőn Abd-el-Kliader, a nemzeti harcznak nagy hőse, megadja magát a francziáknak. A halhatatlan nevü hazafi vissza akarta állítani a régi nagy arabs birodalmat és e czél valósítására egyenetlen harczokban oly SZÍVÓS, oly vitéz küzdelmet tudott kifejteni, mely párját ritkítja a történelemben és Prancziaországnak sok vérébe, sok pénzébe került. «De Isten nem akarta, hogyígy legyen! • mondá ő, midőn a franczia fővezérnek kedvencz paripáját ajándékul fölajánlá — s hogy bizonyságát adjam, mikép megnyugszom szent akaratában és ennek alá tudom rendelni leghőbb vágyaimat, megfogadom itt, hogy soha többé ez életben lóra nem ülök!» A hős, ki nagy költő is volt, loyálisan tartotta meg szavát: Ázsiába költözött és ott mint szent ember halt meg.