Alvinczy Sándor: A Szaharában , útirajzok és tanulmányok / Budapest, Franklin, [1890]. / Sz.Zs. 1473

III. Az arabs

III. AZ ARABS. Az arabs pásztor, vadász, úr, tudós, pap, katona, a kézi munkást, az ipart, a kereskedelmet — csakúgy mint a magyar nemes — méltóságán alólinak tekinti és ezzel a zsidók és a szintén muzulmán vallású kabylek foglalkoznak. A Teli-vidéken nemcsak a nagyobb földesúr, hanem a kisbirtokos is nem műveli maga a földjét, erre néger vagy kabyl cselédeket tart, vagy pedig szintén néger és kabyl osztozókat, kiket jószágán telepít le és kik művelik földjét a termés egy részeért, hasonlóan a kontraktualistákhoz, müyenek a Bánát némely nemesi jószágain léteznek. A nomád, sátorok alatt tanyázó törzsek zömét képezik az algíri arabs nemzetségnek; e pátriárkák közt van sok tizenkét százados családi fával bíró főnemes és olyan, kinek élő jószága milliónál is többet ér. Igv élveztem olyannak a vendégszeretetét, kinek van 16,000 szarvasmarhája, 40 ezer juha, lova és tevéje szintén nagy mennyiségben. Akár a partvidék gazdag városi lakosságával, akár a termékeny Teli birtokosaival, vagy a Szahara nomádjaival érintkezzünk, az araboknál mindig ugyanazt az •etiquettet találjuk, ahogy ez részletesen elő van írva a