Alvinczy Sándor: A Szaharában , útirajzok és tanulmányok / Budapest, Franklin, [1890]. / Sz.Zs. 1473

I. Az arabs czivilizáczió

2f> A SZAHARÁBAN. feledésbe ment történeti adatok fölelevenítésére. A kordovai könyvtárban 1200 nagyobb történelmi mü létezett különféle szerzőktől: ebből csak kevés lett megmentve az enyészettől és még kevesebb az, mit ebből eddig ismerünk. A franczia tudományos akadémia, miként már mondám, nagy buzgóságot fejt ki a muzulmánoknál és keresztényeknél elszórtan még létező történelmi müvek nyomozása, kutatása és megismertetése körül. Geograpliiai ismereteikkel az arabok messze fölötte állottak a görögök- és rómaiaknak. A klialifák három világrészben tett hódításaik kezdetétől fogva minden katonai expédiczió mellé mérnököket, természettudósokat rendeltek, kiknek föladatuk volt földméréseket eszközölni, tereprajzokat készíteni, az állat- és növényvilágot tanulmányozni. Azonkívül az arabok vakmerő utazók is voltak mindig és tudósaik közül sokan beutazták Oroszországot, a tatár földeket, Hindosztánt, Chinát, Indiát, egész Afrikát s a legpontosabban irták le az általuk bejárt földterületeket. A földrajzi irodalomból legtöbb maradt fenn, a mennyiben a papi hatalom nem gördített nagy akadályokat a geograpliiai ismeretek terjesztése elé. Arabsból fordított tankönyvek lettek használva századokon át és Ázsia, Afrika jelentékeny részét egészen a legujabbi időkig, csak arabs utazók leirásai nyománismertük. Leghíresebb füldrajziróik voltak: Abulfeda és Edrisi, kiknek müvei után a franczia akadémia az európai, ázsiai és afrikai könyvtárakban tizedek óta puhatoltat és többet belőlük le is fordíttatott. E müvek sok uj adatot szolgáltattak már is a történelmi földrajz gazdagítására. A görögök leggyengébbek maradtak a vegytanban; tanítványaik, a rómaiak, sem mentek e tekintetben sokra kísérletezéseikkel. Az arabok a disztjlláczió föltalálásával alapját vetették meg azon tudományos eljárásnak, mely