Alvinczy Sándor: A Szaharában , útirajzok és tanulmányok / Budapest, Franklin, [1890]. / Sz.Zs. 1473
I. Az arabs czivilizáczió
AZ ARABS CZ1VILIZÁCZJÓ. Favé, Le Bon, Andres, Reinaud, Casiri, Letournau, Qnatremére, Pelissier, Remusat. A történetírás már a YIII-ik században nagy kifejlődést nyert s a X-ik század óta kedvencz tanulmányát képezte az araboknak. Tabari és Hamza voltak az elsők, leik egyetemes világtörténetet irtak, melyek latinra fordítva, századokon át lettek használva a később keletkezett felsőbb keresztény iskolákban. Egyáltalában nagy tökélyre emelték a történeti irályt s egyszerűség, keresetlen eleganczia és szerkezetbeli ügyesség tekintetében Caesarral hasonlíthatók össze legjobban. Legnagyobb történészük Ibn Khaldun volt, ki a történelem és politika hasznos tanulmányozásához egy több kötetnyi bevezetést irt, melylyel megalkotott egy uj irodalmi genret: a bölcselkedő történelmet. Voltairet gondoltuk eddig első úttörőnek e genre-ben, melyben az események az emberiség erkölcsi rendeltetésével hozatnak viszonyításba és a szerint nyernek méltatást s ime hogy Qnatremére lefordította francziára Ibn Khaldunnak műveit, a XVIII-ik századbeli filozofiai irány egy sokat dicsőített uj hangja az arabs czivilizáczió egy viszhangjává van redukálva. Nem lehetetlen, hogy latin nyelven írt jegyzetek, a milyeneket arabs egyetemeken tanuló ifjak szoktak volt készíteni, kiválóbb írók müveiből és a mily kivonatos jegyzetek nagy számban lappanganak a franczia és német könyvtárakban, adhatták Yoltairenek az eszmét ülozofiai világtörténelmének megírására, egyúttal forrásul is szolgálva neki. A franczia tudományos akadémia megbízásából Reinaud sok szerencsés fölfedezést tett s több történelmi művet fordított francziára; Pelissier és Rémusat lefordították Ben-Abil-Raini-nek «Afrika történeimé»-t, Qnatremére Makrizinek «Egyptom történetét» stb., melyek valódi kincsbányákat képeznek A Szaharában.