Alvinczy Sándor: A Szaharában , útirajzok és tanulmányok / Budapest, Franklin, [1890]. / Sz.Zs. 1473

XXI. Rabszolgák

XXI. RABSZOLGÁK. Kik az emberiség művelődési mozgalmait behatóan tanulmányozták, tudják, hogy a rabszolgaság, melyet ma iszonyatos társadalmi állapotnak tekintünk, az általános kulturális fejlődésben szintén fejlődési fokot jelez. Midőn ugyanis a győző a hatalmába esett hadifoglyokat nem mészároltatta le többé, hanem meghagyva a szerencsétleneknek az életet, közmunkák teljesítésére használták, vagy magánosoknak átengedve, ezek házában szolgák gyanánt alkalmaztattak: ez humanizmus volt. A rabszolgaság intézménye ennélfogva a nagylelkű részvét érzetében találja eredetét. Az ókor klasszikai műveltségét képviselő görögöknek és rómaiaknak szintén voltak rabszolgáik; akkor is, midőn jogokkal biró lényekké emeltettek, miként erre nézve a római jog részletes fölvilágosítást nyújt, embertelen volt sorsuk s ez nem is lehetett máskép oly népnél, hol a törvények az atyai tekintélyt zsarnoki hatalommá szentesítették magukkal a családi tagokkal szemben is. A keresztény vallás fölvételéig az európai népeknél a hadifoglyoknak, sőt a legyőzött népesség egy részének rabságba hurczolása általánosan dívott; a keresztény