Alvinczy Sándor: A Szaharában , útirajzok és tanulmányok / Budapest, Franklin, [1890]. / Sz.Zs. 1473

I. Az arabs czivilizáczió

AZ AEABS CZIVILIZÁCZIÓ. 13 egyik-másik tudomány-ággal foglalkoznának is még, azok, mint például orvostani és természettani ismereteik, a kezdetlegességen alig emelkednek felül, mi megfelelő laboratoriumok, klinikák, obszervatoriumok és hasonló segédeszközök hiányában nagyon természetes dolog. E téren tehát sok kutatni valója van még a tudós világnak s a megkezdett munkában a francziák szereztek maguknak legtöbb érdemet, mert azóta hogy Algiriát és a Szahara egy részét birják, az arabs nyelvet igen sokan tanulják közülök. E körülménynek köszönhetők azok a szerencsés leletek, melyek oly előnyös fényt vetnek az arabs czivilizáczióra. Az arabok költészete egymaga dúsabb, mint az európai nemzetek költészete együttvéve: akár a termékek mennyiségét, akár pedig a képzelemgazdaságot tekintjük. Az arabs költészet már a Maliomed előtti századokban érte el aranykorát: mély érzelem, lendületes szellem, gazdag képzelet, lángoló szeretete a jónak és nemesnek, különösen pedig rajongó szabadságszeretet jellemzik azt belsőleg; külsőleg pedig a költői képeknek, hasonlatoknak kifogyhatlan változatossága; mindenek fölött pedig a kiváló erkölcsi érzékről tanúskodó bölcs mondatok, melyek bármily tárgyú költeményekbe is beleszövődnek: ép annyira vonzó, mint tanulságos olvasmánynyá alakítva azt. A törzsfőnököktől az utolsó pásztorig, mindenki költő volt e rendkívüli szellemi tehetségekkel megáldott népnél s így van ez egészen máig is. A nyelv a próféta előtti században érte már el a tökély azon niveauját, melyen felül emelkedni már nem lehet: elegancziára a göröggel, erőteljességre a latinnal, határozottságra és világosságra a modern francziával egy színvonalon áll. Midőn azután megismerkedtek a görög.