Alvinczy Sándor: A Szaharában , útirajzok és tanulmányok / Budapest, Franklin, [1890]. / Sz.Zs. 1473

XIX. Vadászat

VADÁSZAT. 153 szelte át a Szaharát különböző irányokban, kérdezém, miként sikerült neki emiéjét arra dresszirozni, liogy a homok-hullámok ezrei közt, hol a tájékozást könnyítő különös formálódások gyakran egészen hiányzanak, mikép tud ő az egymáshoz mint tojás a tojáshoz hasonlító terepaikotások közt irányító részleteket disztingálni ? «Úgy mint a végtelen sok csillag közt, válaszolá ő. Fürkésző tekintetünkkel, segítve egy kis képzelődés által, a buczkáknak egymáshoz való állásában geometriai alakokat vagy épen tárgyak körvonalait igyekezzük fölfedezni. Valamint a csillagos eget, úgy e kopár rengetegeket is beosztjuk azután üastyúk, gönczöl-szekere, kaszás s ilyféle elnevezéseknek megfelelő zónákra s ezek szerint irányítjuk magunkat.» A pokoli kínokkal járó szomjhalál bizton várja e tüzrengetegekben az eltévedőt s a gazella-vadász az üldözés hevében nem egyszer jut oly válságos helyzetbe, hogy aggódva néz maga körül, nem tudva magát egész biztosan tájékozni. Az olvasó kérdheti itten, miből élnek e homokbuczkás területeken a szóban forgó vadak? A homokbuczkák leírására szentelt külön fejezetben ismertetve vannak a mély földszakadékok, az ezekben és mélyebb völgyekben levő vízforrások, hol a gyér kutak is találhatók. Ugyanott mondva van, mikép a homokbuczkák sem nélkülözik mindenütt teljesen a növényzetet s meg van sajátos flórájuk, mely képes e tüzrengetegekben eltengődni, különösen a völgyekben, csak a szalzolaszét (traganum undatum) említve itt meg, mely a gazelláknak kedvencz és táplálékony eledele s mely elárulja a vadásznak, hol kell zsákmányát keresnie. Egy ilyen expediczió eltart két-három sőt négy hónapig is, míg teljes bőrrakományra nem tesznek szert t. i. a mennyit az a czélra magukkal hozott tevék elbírnak s e rakománynyal valamely nagyobb keres-