Alvinczy Sándor: A Szaharában , útirajzok és tanulmányok / Budapest, Franklin, [1890]. / Sz.Zs. 1473

XIX. Vadászat

24-0 A SZAHARÁBAN. kedelmi forgalommal bíró oázba igyekeznek, hogy lehető legelőnyösebben értékesítsék. A gazella-vadászt itt első pillanatra fölismerhetjük herkulesi alakjáról, a naptól fekete-barnává égett arczárói, melyen mély barázdák jelölik a hősiesen kiállott fáradalmakat. Fölös számú tevéit szintén eladja, beszerzi családja számára a netáni szükségleteket egy évre s visszatér nyereségével övéi közé hogy nyolcz vagy kilencz hónap múlva újból vállalkozzék a merész kalandra. Valamint a tenger a hajósok közt, úgy ez a hullámos liomokoczeán is fatálisán megköveteli közülök rendes áldozatait. Megesik az is, hogy egy egész kis csapat vész el a mondott körülmények között, többnyire pedig csak a társak egyike vagy másika. De ez nem félemlíti meg e rettenthetlen embereket. Az esőzések idényében a tavakban és a chottok mocsaras területein hemzsegnek a vízi szárnyasok. A vadkacsák, vízityúkok, szalonkák, bibiczek, ezrivel láthatók nagy gyönyörűségére Szahara sportmanjainak, kik ilyenkor távoli vidékekről is fölkeresik e helyeket. A karavánok is — kivált ha vannak köztük jó lövők -— midőn útjukban ily vízállományokat érintenek, ízletesen lakomázhatnak, mi annyival jobban esik, minél hosszabb idő óta nem láttak friss húst. Sport tekintetében az agarakkal való vadászat rókákra, gazellákra, antilopokra, nyulakra szintén nagyon divatos és kedvelt, valamint a ragadozó madarakkal való vadászat is, különösen a sólyommal. De ez utóbbiaknak fölnevelése és betanítása temérdek fáradságba kerül és ily vadászsólymok egész vagyont érnek, a miért csak igen gazdag uraknak képezhetik luxusát.