Alvinczy Sándor: A Szaharában , útirajzok és tanulmányok / Budapest, Franklin, [1890]. / Sz.Zs. 1473
XIX. Vadászat
24-0 A SZAHARÁBAN. selhetlen forróság miatt, csak az évnek esős szakában kelnek ott át, megkurtítva ily módon egy harmadnyira példáúl Uarglából Rhadameszbe az fitat s ekkor is sok veszélylyel szállva szembe, miként ezt más helyen megírtam. Gondolható már most, mily nagy föladat e tüzrengetegekben hónapokon át a folytonos kimerítő fáradalmakkal járó gazella vadászatot űzni! A merész vállalkozók rendesen összeállanak hárman vagy négyen s mindegyikük négy kellően fölszerelt tevét viszen magával. Egy-egy kútnál vesznek állást, innen téve razziákat különféle irányokban külön-külön; egyikük pedig fölváltva az elfoglalt állásponton marad, hogy az elejtett gazellák, antilopok és fevell-ek irháját lenyúzza, szárításra preparálja s a húst besózza, mely ily módon élvezhető marad hosszabb idő múlva is. Minden tíz nap egyikük a legközelebbi oázba szállítja a húst, hogy ott eladja s azután egy találkozásul megjelölt másik kútnál ismét egyesüljön társaival. A vadászok többnyire 4—6 napig vannak friss ital nélkül és csak a tömlőkben magukkal vitt vízzel csillapíthatják némileg a kínos szomjat s ha SZÍVÓS szervezetük ezt is elbírja, valamint a nap gyújtó hevét, mely a homokot szó szerint izzóvá teszi, továbbá ha edzett izmaik a kimerítő fáradalmakat elviselik: mindezzel nincs kimerítve a nehézségek sorozata. Éjjel-nappal kell hogy tudja magát tájékozni a sokszor minden különös ismertető jel nélküli kopár, hegy-völgyes hullámzásokban változatos, rengeteg területen. Hosszas gyakorlat képesítheti csak ilyesmire s vannak köztük, kik egy buczka magaslatáról először látva a lmllámzatos panorámát, miután néhány perczig figyelemmel tanulmányozzák, képesek a látott terepet sokféle változataiban, homokkal, miniaturában reprodukálni. Egy khebirtől, ki karavánokat vezetve, már tizenhétszer