Alvinczy Sándor: A Szaharában , útirajzok és tanulmányok / Budapest, Franklin, [1890]. / Sz.Zs. 1473

XIX. Vadászat

VADÁSZAT. 155 les tuskóra a csalétekkel egy sajátos szerkezetet alkalmaznak; midőn a ragadozó bestia a csalétekbe kap, mozgásba helyezi a szerkezetet s a kötél egyik végére kötött nehéz kő lezuhanva, nagy erővel megrántja a kötél másik végére kötött botot, melynek végére éles tőr van erősítve és ez mély sebet ejt az állaton. A lesben álló nomádok ekkor előrohannak és kardjaikkal vagy baltákkal agyonütik. Ha a megsebzett tigrisben még van egy kis szusz, akkor nagy dühvel támad elleneire és többnyire csak igen elkeseredett harcz után bírnak meg végkép vele. Szórakozásból, szükségből — midőn a homokbuczkás területeken utazva már napok óta nem ettek fris húst, valamint végre a haszonra való tekintetből is, a puszták fiai leginkább a gazellát szeretik vadászni. E kecses vadonlakónak húsa kiválóan ízletes s bőrét is különféle czélokra földolgozzák. A Szaharának alpesi tájain, a sivatagnak mimozagazdag medenczéiben, a homokdünák régióiban, nagy számban tartózkodnak, sőt a magas lapályokon is találkozunk velük. Nemcsak az emberek, de az oroszlán, a hyéna, a sakál és a keselyűt is nagy előszeretettel vadászszák. A gazella a telivér paripa mellett legtöbbször szerepel arabs költeményekben és könnyed, karcsú termetét, különösen pedig szép szemeit hasonlatokban is sokszor alkalmazzák. A női szépségtökélyének egyik föltétele a gazella szem; az arabs földi teljes boldogságának egyik tényezője pedig, hogy repülő paripán kecses gazellákat űzhessen. A mi az Areg-regiókban hónapokon át rendes foglalkozásként űzött gazella-vadászatokat illeti, ezek oly nehézségekkel vannak egybekötve, melyekkel az erőteljes nomádok közül is csak a legedzettebbek képesek megküzdeni. A karavánok e rengeteg «tüzkatlanokon» át, a hogy nevezik a homokbuczka területeket, az ott uralkodó elvi-