Alvinczy Sándor: A Szaharában , útirajzok és tanulmányok / Budapest, Franklin, [1890]. / Sz.Zs. 1473

XVIII. Ünnepélyek és közmulatozások

24-0 A SZAHARÁBAN. lett ugorni, hogy sörényeikbe kapaszkodva és néhány lépést velük szaladva, ismét a nyeregbe teremtsék magu­kat. E vakmerő részlet döntötte el a harczot, mely a kiliivónak legyőzésével végződött; az aghának fia ugyanis a harmadik ugrásnál megbotlott és mire ismét nyereg­ben ült, vetélytársa jelentékenyen megelőzte s minden törekvése daczára nem volt képes őt utóiérni. A czélnál a sokaság egetverő juh-juh kiáltásokkal és ezerszeres üdv­lövésekkel fogadta a két leventét. Midőn a fiatal törzs­főnök átvette a verseny díj at, az értékes puskát, így szólott legyőzött vetélytársához: «Nagylelkűségre se mondhas­sák, hogy utánad állok! Tudom, hogy nővérem kezére áhítozol és hogy férfierényeid nála is rokonszenvessé tettek. Beleegyezésem a frigyhez legyen tehát egy rijabbi versenynek díja». A daliás leventék rögtön lóra pattan­tak s megkezdődött újra a verseny fokozott erőlködéssel és fokozott érdeklődés mellett. Egészen az utolsó pilla­natig a győzedelem kétes maradt, hol egyik, hol a másik volt némi előnyben, végre mégis az győzött, kit a siker a legboldogabb emberré tett. A népség egetverő ujj on ­gásokban adott kifejezést örömének s a puskapor meg­szólalt újra. Majd csoportokra oszolva: itt hazafias szó­noklatokathallgattak, ott hősi tetteket dicsőítő énekekben adtak kifejezést az általános lelkesedésnek, másutt ismét zeneszó mellett ujjongott az örömittas tömeg. A lövöl­dözések ezalatt egy perezre sem szűntek. Egy fél óra múlva az aghának egy adott jelére minden ismét csendes lett. A körülbelül 300 főre menő lovasság két részre osz­lott, hogy egymással szemben az elkeseredett lovassági harcz epizódjait szimulálják. Sebesen vágtatva, ellenkező irányban távoztak egymástól mintegy két kilométernyire s ekkor megfordulva, liarczi kiáltások közepette, mint az üvöltő fergeteg, magas porfelhőket kavarva föl nyomuk-

Next

/
Thumbnails
Contents