Alvinczy Sándor: A Szaharában , útirajzok és tanulmányok / Budapest, Franklin, [1890]. / Sz.Zs. 1473

I. Az arabs czivilizáczió

AZ AEABS CZIVILIZÁCZIÓ. 11 szer megállapítóját, ivedig ő azt készen átvette az . araboktól. Már Humboldt, ki sokat búvárkodott arabs kolostorokban, hol az enyészettől megmentett könyvek őriztetnek, igazságot szolgáltatott e tekintetben az araboknak. Mióta az összehasonlító nyelvészet annyira kinőtte magát és elsőrangú tudósok birják alaposan a nyelvet: módjukban lévén az arabs tudományos műveket tanulmányozni, mind nagyobb fényt vetnek az eltűnt arabs czivilizáczió megismeréséhez. A hálátlan emberiségnek erről eddigelé csak homályos fogalmai voltak, meghamisítva bizonyos tendenczia által, mely vallási elfogultságból inkább a görögök és latinok javára irta az arabok érdemeit művelődésünk terén, csakhogy leplezni lehessen azon tényt, hogy Mahomed liivei voltak azok, kik a barbárságba és szellemi sötétségbe sülyedt kereszténységet czivilizálták. Renan tanulmányaival kétségtelenné tette, hogy aquinói Szent Tamás hires munkája «Summa theologiae», mely őt Szent Ágoston mellett a kereszténység legnagyobb erkölcsi bölcselkedőjévé avatta, egész terjedelmében Averroesz (Ibn Rosd) ülosofiai rendszerének átidomítása, illetőleg összeegyeztetése a katholika egyház, tanaival. Szent Tamás 75 évvel született később Averroesz után 1224-ben. Ugyancsak Renan mutatta ki, hogy az egyháznak egy másik kimagasló alakja, Albertus Magnus, az arisztotelészi bölcseletre vonatkozó fejtegetéseit Avicenne (Ibn-Sinna) arabs műveiből merítette. Albertus Magnus arabs forrásokból kiterjedt ismereteket szerzett magának a vegytanban és erőműtanban is, de midőn látta, hogy e tekintetbeni kisérleteit boszorkánykodásnak kezdték hiresztelni az egyház emberei, végkép fölhagyott velük. Az arabok bölcsészete ép oly magasan