Alvinczy Sándor: A Szaharában , útirajzok és tanulmányok / Budapest, Franklin, [1890]. / Sz.Zs. 1473

XV. Sátor alatt

SÁTOR ALATT. 115 és kecsketejet és vajat is. Egy szegényes sátor a rni pénzünk szerint 50 frtnyi értéket képvisel, egy kényelmesebb 200 frtot és vannak, melyek több ezerbe is kerülnek. Miként már mondám, az asszonyok készítik a nemez takarókat, a gyékényeket és ugyancsak az ö feladatuk költözködés alkalmával a sátrak szétszedése és megérkezéskor fölállítása, mit a hosszas gyakorlat folytán bámulatos gyorsasággal visznek végbe. Az alkotó részek annyi rakományba csomagoltatnak, mennyit egy-egy teve elbír; maga a csomagolás rendszeres munka s a legkisebb apróságnak is megvan előre kijelölt helye, hogy ne kelljen megérkezéskor hosszas keresgéléssel vesztegetni az időt. Eleiem dolgában már az eddig ismertetett helyi viszonyoknál fogva sem következtethetnek az olvasók valami lucullusi konyhára a sátor alatt: «Szahara pusztája nem nyújtva csak a szükségest, megóv esztelen igényektől és bölcs mértékletességre szoktat» — mondja a fentebb fordításban közölt nemzeti dal, de nem csupán kényszerűségből, hanem fenkölt lelkületéből kifolyólag is semmi hajlama nincs az arabsnak a dőzsölésre; vallásának az a rendelete, hogy teljesen tartózkodjék a szeszes italoktól, nem oly tilalom neki, melynek csak nagy önmegtagadással képes magát alávetni, de az önmérséklés az anyagi igények kielégítésében, a vele járó józansággal, magában véve gyönyör neki, mert az disponálja őt legjobban arra, mit legfőbb élvezetnek tekint: a lelkes elmélkedésre vagy bölcs eszmecserére; ezt az isteni italt szivesen élvezi akár a mámorig, hogy lendületes érzelmekre és magasztos gondolatokra fakadjon. A kinek e tekintetben eltérő hajlamai vannak s az önhizlalás élte egyik főczélját képezi, az megvetés tárgyává lesz; különösen ha gyengéje potrohos külsőben árulja el magát,