Alvinczy Sándor: A Szaharában , útirajzok és tanulmányok / Budapest, Franklin, [1890]. / Sz.Zs. 1473

XV. Sátor alatt

112 A SZAHARÁBAN. mi rendkívülien sérti e daliás megjelenésű nép szépészeti érzékét. Ellensége a nagyehetőségnek, valamint a rafíinirt inyenczkedésnek akkor is, ha erre bőven módja lenne; az arabs azért nem veti ínég az egyszerűen készített ízletes falatocskát, kivált ha kedves vendéget fogad sátra alatt avagy ünnepélyes alkalmakkor. Egy tiszteletemre adott lakomának menüje a következő volt: sorba: rizsleves, erősen paprikázva és húsdarabokkal; duida: a lisztből és tejből készült tésztát ujjnyi darabokra vagdalják, kerekre hengerítik s aztán vajban fürösztve megsütik ; tadzsin: jukhúsvagdalék paprikás, foghagymás vajban pörkölve (más alkalomkor a tadzsint csirkepaprikás helyettesítette s ezt hanuff-nak hívják); a lakomának főfogása a si: nyárson sült bárány, melyet egészben tálalnak föl s akkor a háziúr vagdalja föl; az elmaradliatlan kuszkusz, azután mézes sütemények, gyümölcsök, kávé és csibuk vagy czigaretta. Minden fogás után a szolga száj öblítőt hord körül, kávé alatt pedig mosdóedényt és törülközőt; ezen csak előkelő úri házainkban dívó szokást az egyszerű arabs is követi. Mondani sem kell, hogy az ebédet keletiesen ülve fogyasztják el. A vaj minden ételben szerepel. A mi a közönséges mindennapi táplálékot illeti, a népesebb és módosabb sátorcsoportokban minden nap vágnak le marhát s el is fogyasztják, tehát van mindig friss husuk; a kevésbhé vagyonosak szárított húst használnak a paprikás pörkölt vagy egyéb húséletek készítéséhez s a friss húst csak ritkábban élvezik. Az édes tejet csak a gyermekek és asszonyok iszszák, a sajátságos módon preparált savanyú tejjel a férfiak is élnek. A vaj és tésztaneműek mellett a datolya képezi a főtáplálékot. A beduin arabs külső megjelenéséről, szokásaikról,