Alvinczy Sándor: A Szaharában , útirajzok és tanulmányok / Budapest, Franklin, [1890]. / Sz.Zs. 1473

XV. Sátor alatt

108 A SZAHARÁBAN. emberi szem büntetlen nem nézhet, erkölcsi nyomorban kell viselned vakmerőséged átkát.» «Vízióként kisértenek beteges szellemed csábképei, elterelve az üdv ösvényéről: elfajult lényed hajlamai mindannyi örvény, melyekben szived jobb indulati elmerülnek. Nem tudsz már lenni sem szabad, sem büszke, sem isten szeretetére igazán méltó.» A maga szellemi világát és életmódját ellenben így dicsőiti: «Ha ismernéd, ó városi, pusztánknak varázsait, sátor alá vágynál és úgy gondolkodnál mint mi; de ti vakok vagytok, nem tudtok olvasni az élet könyvében s a tudatlanság forrása minden bajnak.» «Szeplőtlen becsületben csak nomád élliet, nem ismer ö más alárendeltséget mint a melyre a gyermeki szeretet, az ősz haj — s a hazafias érdemek tisztelete késztik. Kenyerét egyenest isten kezéből kapja s nem szegődik érte rabjává senkinek.» «A büszke nomád nem visel el megaláztatást; istenén kivül senki kegyét nem kell keresnie, önérzetén csorbát, szabadságában megszorítást nem tűrne ; a gyöngébb is biztosíthatja magának az ember ez ősi jogait, mert ha szomszédja nincs Ínyére, fölszedi könnyű sátorfáját s tova vonul nyájával.» «A beduin ellen vájjon mit vethetnek föl ? Végtelen dicsvágyát és vendégszeretetét! A vitézség, nagylelkűség csak nemes vérben fakad; erkölcseink, szokásaink dicső eredetre vallanak. Kedvteléseink is, daliás hősökhöz illők: harczi játék, vadászat, lélekemelő eszmecserék.» «Szahara pusztája nem nyújtva csak a szükségest, megóv esztelen igényektől és bölcs mértékletességre szoktat; de van két dolga, mely fölér a világ minden kincsével: levegője egészséges, paripái liiresek; a kit