Alvinczy Sándor: A Szaharában , útirajzok és tanulmányok / Budapest, Franklin, [1890]. / Sz.Zs. 1473

XV. Sátor alatt

SÁTOR ALATT. 109 ellenség kardja nem kaszál, nyavalya nélkül aggkorig él, a végtelen rónaságon szellőként száguldunk telivér ménünkön.» «Sehol a családok és törzsek oly szoros egységben nem élnek; örömeink, bánataink mindég közösek; családi boldogság, lelki nyugalom, vas egészség, fenkölt lelkület osztályrészünk. Hála neked isten, hogy beduinnak születtünk.» «Ragaszkodjál csak város elpuhult lakója a raffinirt kényelemhez, melyet kőházad nyújt; mert ez elsatnyítja ez edzett testet s alantivá teszi a főnkéit lelket: ezért nem irigylünk.» Pascal a nagy gondolkodó szelleme látszik nyilvánulni az egyszerű beduin e dicshymnuszában, melyben a maga erkölcsi és lelki életét magasztalja. A hires moralista is dicsőítette falusi magányát, úgy vélekedve, hogy a legtöbb városi olyan mint az űzött vad, hogy ott mindenki a levegővel szívja magába az esztelen igényeket s a vágyak démonjai által fölkorbácsolt szenvedélyek rabjukká teszik az embert s hajszolják szüntelen. A sok dőreségnek, léhaságnak, elvetemültségnek, nyomornak szemlélete minden nemesebi) kebelben csak növeli az egyszerű igényekre redukált életmódhoz való ragaszkodást, mely nem készt soha olyasmire, mit a józan ész vagy becsületérzés kárhoztat. A nagyvilági zajban mindig úgy érezte magát, mint bűzhödt zárt helyiségben; vágyva vágyott falusi magánya friss levegője után, mely idylli varázsával mint egy verőfényes nap hajnala frissítette föl elbágyadt kedélyét. Csak ott tudott elmélkedni s igazi lelki életet élvezni, csak ott bírt részesévé lenni az elégedettségen alapuló lelki nyugalomnak, mely föltétele az igazi boldogságnak. A Szaharának sátrai többnyire oly egyszerűek, mint