Almásy György: Vándor-utam Ázsia szivébe / Budapest, Királyi Magyar Természettudományi Társulat, 1903. / Sz.Zs. 1415

II. fejezet. A közép-ázsiai vasúton

67 A KÖZÉP-ÁZSIAI VASÚTON alkalmazkodni, hanem jelentőségének egyáltalában meg nem felelő, különleges állapotot akar fentartani, s mindig csak zavarja az államot az ő működésében: akkor azután okos ember nem veheti rossz néven a kormánynak, ha erős kézzel avatkozik a dologba, s nyugalmat akar teremteni — saját házában. Sajnos, a mai nemzetiségi küzdelmek között az okosság mind ritkább és ritkább tünemény lesz; nem lehetetlen, hogy egyszer csak majd a mi jó aulié-atai svábjaink is, a kik eddig teljesen meg voltak elégedve sorsukkal s a maguk készítette sajttal, (a mely egyedüli ilyen termék a szártok és kirgizek között), elkezdenek a szártok, kirgizek és kalmükök között államjogi faktor gyanánt szerepelgetni, s büszkén mutogatnak vissza távol nyugatra, a hol magas műveltségű őshazájukat a reformáczió kedves háborúinak idején kénytelenek voltak elhagyni, s azóta bizony nem sokat törődtek vele. Hogy azután az orosz medve nem nyúl-e bele a dologba úgy, hogy nehéz mancsainak súlya alatt még a csontok is zörögnek, az más kérdés — én legalább meg vagyok erről győződve, s egy cseppet sem venném rossz néven. De hát a politika nem szép mesterség, s nem azért jöttem Taskentbe, hogy nemzetiségi kérdések felett filozofáljak, csak úgy önkénytelenül merültek fel előttem a fennebb: gondolatok. A mikor megláttam ezeket az érdemes gyarmatosokat, sőt meggyőződtem, hogy sokan közülök egészen kitűnően tudnak oroszúl, sőt még kirgiz nyelven is, különösen pedig, a mikor néhány fiatal katonával találkoztam, a kiket a szigorú fegyelem tűrhető legényekké alakított át: akkor sajnáltam, hogy nem ezek közül a gyarmatosok közül választottam magamnak tolmácsot. Ezek a menoniták, a kik a turkesztáni viszonyokat nagyon jól ismerik, sőt az ottani csagatáj-dialektust is beszélik, mindenesetre sokkal hasznosabbak lettek volna, mint a mi tifliszi tolmácsunk, KLIPPERT, a kinek orosz tudománya időközben nagyon is gyarlónak bizonyult, s a ki az itteni khánságok keleti török nyelvét egyáltalában nem értette meg, noha folyékonyan beszélt tatár nyelven A milyen nyakas természete volt, bizony egy cseppet sem igyekezett az itteni dialektust tanulmányozni, hanem mindig csak azt hajtotta, hogy az idevalók valami szörnyű zagyvalékot habarnak össze, ámbár „egyes szavakat egészen jól ejtenek ki tatár nyelven". Ennek magyarázatául meg kell említenem, hogy a tatár nyelv már a keleti török nyelvcsoporthoz tartozik, s csak kevés eltérés észlelhető a khánságok idiomáiban, a minthogy az összes török nyelvcsoportok nagyon közeli rokonok, s távolról sem lehet közöttük olyan erős dialektusokat találni, mint pl. a német nyelvben a „platt-deutsch", vagy az „ober-deutsch" dialektus. A míg én az én szerény oszmán-török nyelvismereteimmel aránylag gyorsan beleéltem magamat a kirgiz dialektusba, addig KLIPPERT mereven megmaradt a mellett, hogy a kirgizeket tatár nyelvre akarta tanítani, s