Almásy György: Vándor-utam Ázsia szivébe / Budapest, Királyi Magyar Természettudományi Társulat, 1903. / Sz.Zs. 1415

II. fejezet. A közép-ázsiai vasúton

68 A KÖZÉP-ÁZSIAI VASÚTON folyton azon dühöngött, hogy ezek az „ostoba tökfilkók" nem akarják őt megérteni. Ez annál kevésbbé volt csodálatos, mert még a csagatáj nyelvet is félreismerhetetlen sváb hanglejtéssel beszélte. KuppERT-tel általában elég sok bajunk volt. A vasúti utazás alatt mindenféle rémmeséket hallott a tigris-vadászatokról és a tigris-támadásokról, s szörnyen kezdett félni ezektől a fenevadaktól. Ennélfogva Taskentben nem nagyon furdalta volna a lelkiismeret, hogy bennünket cserben hagyjon, annál kevésbbé, mert Taskentben az ő természeti ritkaság-kereskedésének igen kitűnő összeköttetéseket remélt, s ezeknek megszerzése végett minduntalan megszökött tőlünk, minden tekintet nélkül arra, hogy nekünk mennyi rengeteg dolgunk volt, s a szárt városrész bazárjába sietett üzleteket csinálni. Habár a mi derék preparátorunknak ez a merkantilis tevékenysége nem volt valami kedves dolog, legalább annyi hasznunk volt belőle, hogy némileg megismerte a bazárok titkait, s félig-meddig útmutató gyanánt szolgálhatott. Rendkívül jól mulattunk az ő sajátságos sváb beszédmódján előadott különféle élményein. így például minden, a mi régi, vagy kopott, az szerinte „altfränkisch" volt. Ó-Taskent valódi ázsiai, fedett bazárjai szerinte „ganz altfränkisch" külsejüek. Azok a hatalmas maral-agancsok, a melyeket egész karavánokkal hoznak Khinából, hogy a szárt nyergeket díszítsék velük, szintén „altfränkisch" voltak. Taskentben a „Grand Hotel "-ben laktunk, a melyet közönségesen csak „Nomera Libster"-nek neveztek, mert egy németül beszélő özvegyasszony, LiBSTER-né volt a gazdája. A vendéglő az orosz város kellős közepén van. Mindegyikünknek külön kis szobája volt, s még egy negyediket is béreltünk podgyászunk számára, a hol a szétpakolást és a különválasztást végeztük. Természetes, hogy rakodás közben majd az egyik, majd a másik szobában levén dolgunk, folyton a szobák előtt elvezető folyosón jöttünkmentünk. E közben történt az a kellemetlenség, hogy szobám asztaláról elloptak több, mint 500 rubelnyi összeget, oly körülmények között, hogy a tolvaj csakis a vendéglőnek valamelyik alkalmazottja lehetett, de különösen az egyik háziszolgára, valami ANDREA BUBARIANKA nevű, volt orosz matrózra esett gyanú, mert majdnem kétségtelennek látszott, hogy ő volt a tolvaj. Ámbár azonnal megtettem a feljelentést, s az ügy lebonyolításában OSANIN tanár a lehető legszivélyesebben támogatott, mégis már eleve valószínűtlennek látszott, hogy az eljárás sikerre vezessen. Elvesztettem egy egész napot a mindenféle kihallgatással és jegyzőkönyv-felvételekkel, s ámbár engem, mint volt jogászt, az orosz vizsgálóbíró eljárása rendkívül érdekelt, mégis szívesebben lettem volna egyszerű szemlélője a dolognak, mint ilyen kellemetlen részese, különösen azért, mert az összeg, a mint később megbizonyosodtunk róla, végleg elveszett. Bizony, inkább bevásárlásokat tettem volna ezzel az összeggel a taskenti bazárokban, mint hogy gyönyörködjem benne, hogy az orosz császári vizsgálóbíró milyen rendkívül lelkiismeretesen és alaposan végzi dolgát.