Almásy György: Vándor-utam Ázsia szivébe / Budapest, Királyi Magyar Természettudományi Társulat, 1903. / Sz.Zs. 1415

XVII. fejezet. Városi élet Przsevalszkban, sólymászat és vadászat az Isszyk-kul partján

VÁROSI ÉLET PRZSEVALSZKBAN ; SÓLYMÁSZAT ÉS VADÁSZAT AZ ISSZYK-KUL PARTJÁN 5G 1 A szabómester csak annyiban érdeklődött ez üzlet iránt, mert nagyon szerette a vadpecsenyét fogyasztani. Ehhez ugyan nekünk semmi közünk sem lett volna, azonban azokat a vadakat, a melyeket mi szereztünk a konyhára, szintén megdézsmálta, sőt a konyhára küldött vadnak mindig csak elenyésző tört-részét kaptuk vissza az ebédlő-asztalra. Alikor azután minden fenyegetésünk hiábavaló volt s még egy szép nyirfajdnak is csak a fele került vissza, kegyetlen boszút forraltunk. Az állatélet udvarunkon folytonosan változott. A különböző sólymok, keselyűk, sasok, a hogy a kirgizek hozták, gondos ellátásban várták azt a pillanatot, a mikor a preparatoriumba kerülnek. Mivel ezeknek az állatoknak a kitömése sok munkával járt, rendesen élve tartogattam őket addig, a míg elérkezett a kellő időpont, hogy rendeltetésük szerint kivégeztessenek. Boszútervünkhöz menazsériánknak egyik szép nagy baglyát szemeltük ki. Ezt irgalmasan átköltöztettük a másvilágra, bőrét óvatosan lehúztuk és a tisztán kiállított, igazán Ízlésesen festő testet, persze fej és karmok nélkül, átküldöttük a szabóhoz, azzal az utasítással, hogy a kész sültet minden levonás nélkül szolgáltassa vissza asztalunkra. A beavatottaknak kis csoportja izgatottan várta az ebédet, különösen pedig haditervünk kimenetelét. Tomboló hurráh tört ki, a mikor a tál megjelent a szép barnára sült buhuval, illetőleg annak szépen elvágott felével. A jó ALCZOV tehát, várakozásunknak megfelelően, ullárnak tartotta a baglyot s étvágygerjesztő felét el is költötte. Fél óra múlva átküldtiik a két preparátor gyereket a szabóhoz, azzal az üzenettel, hogy legyen szíves a filin (bagoly) másik felét is kiadni, mert az urak a fiiint szörnyen szeretik! A két küldöncz gonosz mosolylyal távozott, de mikor egy kis vártatva tires kézzel visszatértek, egészen el voltak kékülve a visszafojtott nevetéstől s nagy nehezen tudták elmondani élményeiket. Értesítésük szerint, küldetésük explózió hatásával járt, mert olyan szent is kezdett szerepet játszani, a ki ugyan az orosz kalendáriumban ismeretlen, de ezúttal úgy ALCZOV, mint becses neje, szívből fohászkodtak hozzá. Másnap egész Przsevalszkban erről a goromba tréfáról beszéltek, de ezzel étvágyunkat is könnyelműen elprédáltuk, mert nem vehettük volna rossz néven ALCzov-tól, ha egyszer patkányméreggel lep meg bennünket. Mindenesetre biztosabb volt ezt a konyhát otthagynunk; mivel azonban vendéglő Przse- 172. kép. Dungán piperkőcz.