Almásy György: Vándor-utam Ázsia szivébe / Budapest, Királyi Magyar Természettudományi Társulat, 1903. / Sz.Zs. 1415
XVII. fejezet. Városi élet Przsevalszkban, sólymászat és vadászat az Isszyk-kul partján
VÁROSI ÉLET PRZSEVALSZKBAN; SÓLYMÁSZAT ÉS VADÁSZAT AZ ISSZYK-KUL PARTJÁN 547 alkudozás után odaadta l 1/» rubelért. Az idomítás alatt a hím madár gyengének és gyávának bizonyult, s ezzel értékét vesztette. Azt hiszem, hogy a szárt madarász meg volt győződve, hogy még mindig kitűnő üzletet csinált. Legértékesebb az ak-itölge vagy vadászsólyom, a mely, azt hiszem, hogy a Hierofalco candicans-csoportba tartozik. 1 Rendkívül ritka, a költözködés idején együtt jelenik meg a hidakkal és hattyúkkal, s a legjobb vadászó madárnak tartják, sőt még a berkutnál is többre becsülik. A mikor Przsevalszkban voltunk, november elején, a Türgenen fogtak ilyenfajta fehér sólymot. Szerettem volna látni. Mivel embereim már előre kijelentették, hogy nem eladó, azt izentem a tulajdonosának, hogy megfizetem, ha elhozza a madarat megmutatni, hogy legalább meghatározhassam. Ennek a követségnek az lett az eredménye, hogy az egész aul „kocsdi", vagyis felpakolt és ismeretlen helyre párolgott el; az emberek féltek; hogy értékes fogásuktól valami módon meg akarom őket fosztani, elhagyták a kellemes alföldet, s a hegyek közé, valami félreeső zugba vonultak. Merke város bazárjában láttam még ilyen sólymot egy szárt öklén, november 21-én, hazautazás közben; a mennyire a gyorsan haladó kocsiból láthattam, nagy, északias jellegű, fehér sólyom volt. A postautazás azonban már annyira elcsigázott, hogy resteltem megállni a madár miatt a bazár sáros utczájának közepén. Nagyon siettünk már Taskent felé, a vasúthoz, s így elmaradt az érdekes madár tüzetesebb megvizsgálása. Október 23-án jött értünk SZATOFF ker. kapitány, hogy az említett sólyomvadászatra magával vigyen. Kettőnkön kívül még a gyógyszerész és a kerületi hivatal tolmácsa, JÁCHUDI KUCSUKOV, csatlakozott hozzánk. Ez az utóbbi született kazak volt, de tanúit ember, s most orosz hivatalnok, tiszti ranggal. Persze, mohammedán volt, de azért Przsevalszk minden családjával érintkezett, s ezek orosz szokás szerint sohasem szólították őt családi nevén, hanem egyszerűen csak „IVÁN NiKOLÁJEVics"-nek, bár sem neki, sem az apjának, soha semmi köze sem volt IVÁN és NIKOLÁJ szentekhez. A találkozón egész csapat lovas kirgiz, köztük 10 solymár várt bennünket hat héjával, három vándorsólyommal és egy bárin-nal. Vadászterületül a Dzsergalán mellett elterülő dzserganak- és fűzfabozótot választottuk. A folyó mélyen bevágódott a lösz-és konglomerát-takaróba, s mintegy 2 km. széles völgyét (igazi, epigenetikus „völgy a völgyben"), a folyó számos ága között sűrűn ellepi a növényzet. Útközben már láttunk egy kis próbát az érdekes sportból, a mennyiben a vadászat vezetője, IVÁN NIKOLÁJEVICS, a bárin tulajdonosát felszólította, hogy ereszsze ra madarát egy csomó varjúra. Még a vadászidény kezdetén voltunk csak, s így a madarak még kissé bizonytalanok voltak s gyorsan fáradtak; de azért ez a próbára rendezett rövid epizód nagyon szép és érdekes volt. 1 Alighanem a Hierofalco liendersom faj. 35*
