Almásy György: Vándor-utam Ázsia szivébe / Budapest, Királyi Magyar Természettudományi Társulat, 1903. / Sz.Zs. 1415

XVII. fejezet. Városi élet Przsevalszkban, sólymászat és vadászat az Isszyk-kul partján

168. kép. Indulás a sólymászatra. XVII. FEJEZET. VÁROSI ÉLET PRZSEVALSZKBAN; SÓLYMÁSZAT ÉS VADÁSZAT AZ ISSZYK-KUL PARTJÁN. KTÓBER 3-án C>Ruz-BEK-kel kilovagoltam az Isszyk-kul partjára, S

TUMMER dr.-hoz, a ki a Koj-Száry öböl mellett, idilli szép helyen, dzserganak-bozót között, a parton állított fel sátortanyát s innen kutatta át a tó keleti végét. Sajnos, rossz csónakjával nem lehetett bejutni a tó közepe felé, s most sajnáltuk igazán, hogy elmaradt felszerelésünkből az aczélcsónak, a melyet magunkkal akartunk hozni, s a mely most kitűnő szolgálatokat tehetett volna. Sajátságos, hogy nincs a tó mellett egyetlen tisztességes hajóács sem, a ki legalább olyan kitűnő orosz lodkákat tudna készíteni, mint a milyeneket a Fekete-tengeren használnak jó vitorlázattal. Az Isszyk-kulra, annak nagy kiterjedése és hirtelen kitörni szokott szélviharjai miatt, csakis jó járóművek valók, de ezek helyett a halászok meg a dácsák nyaralói megelégednek azokkal a nyomorúságos faedényekkel, igazi dusegubkak-kai, lélekvesztőkkel, a melyek idétlenek, nehezek, s a melyeket csak evezővel lehet hajtani. A legkisebb hullámzás felfordítja, minden tajtékzó hullám belecsap, s mivel nincs gerincze, a leggyengébb szél is nyomorúságosan elveri. A vidék halászai ugyan vakmerően neki indulnak ezekkel a kádakkal hosszabb utaknak is, de ez veszélyes játék és senkinek sem tanácslom. Nagyon érdekes volna a tó mélységeit végigmérni, de ehhez okvetetlenül szilárd, erős hajó kell, a mit a tó leendő tanulmányozóinak okvetetlenül magukkal kell hozniok.