Almásy György: Vándor-utam Ázsia szivébe / Budapest, Királyi Magyar Természettudományi Társulat, 1903. / Sz.Zs. 1415

XVII. fejezet. Városi élet Przsevalszkban, sólymászat és vadászat az Isszyk-kul partján

VÁROSI ÉLET PRZSEVALSZKBAN ; SÓLYMÁSZAT ÉS VADÁSZAT AZ ISSZYK-KUL PARTJÁN 5G 1 Az idő megint gyalázatos rosszra fordult, s végeszakadatlan esőzés borította szürke homályba az egész vidéket, azért mindjárt másnap mind a ketten visszatértünk Przsevalszkba, hogy ott jobb időt várjunk be. S

TUMMER dr. KUCZENKO tanárral postakocsin a tó déli oldalára utazott Szlivkina faluba, míg én Przsevalszkban október 8-ára kirándulást készítettem elő s csakugyan 8-án Koj-Száryban (sárga birka) ismét találkoztunk. Egész házi népemet, TEMIR-Í, 0Ruz-BEK-et, KOSZTKÁ-Í magammal hoztam, meg Przsevalszkból egy oroszt, névleg ALCzov-ot, továbbá három, megnevezhetetlen fajú, talán kopó és vizsla keresztezéséből származott kutyát, hog}' velük a dzserganak (Hyppopliaé rhamnoides) bozótot felhajtsuk. PÁVEL és SZITNYJKOV nem voltak többé szolgálatunkban. PÁVEL ZsDÁN0v-0n időszakos iszákossága újra kitört s ezzel együtt nemcsak a benszülötteket kezdte mindenféle módon megsrófolni, hanem még gazdáját is szemtelenül megcsalta és meglopta. A gyógyszerész és KUCZENKO figyelmeztetésére gondosan vigyázott rá S

TUMMER, de végre is kénytelen volt elkergetni, a mi még aránylag enyhe büntetés volt, mert megérdemelte volna a vén gazember, hogy a hatóság kezébe juttassuk. Ezt a hírt a szyrtekről való hazatérésünk után hallottuk, s ez időtől fogva SZITNYIKOV sem valami jól érezte magát közöttünk. Meg vagyok róla győződve, hogy PÁVEL gaztetteihez semmi köze sem volt, sőt azokat éppúgy elítélte, mint mi magunk, mindazáltal oly váratlanul és olyan brutálisan mondta fel minden alapos ok nélkül a szolgálatot, hogy egész haraggal váltunk el egymástól. Kellemetlen volt ez a válás, mert ezt olyan hosszas együttlét után barátságosabbnak képzeltem; bár lusta és kissé nagyszájú volt, nem mondhatom rossz embernek, s annyira meg voltam vele elégedve, hogy bizonyosan számíthatott volna egy kis külön honoráriumra, ha hűségesen kitart velünkk. Szegény ELLY-BAI boldog volt, hogy így fordult a dolog, mert vele nagyon keményen bánt a két kozák. A mikor megszabadult e kínzó-szellemektől, kezdett egy kicsit fellélegzeni, de mivel szolgálatát azért pontosan és jókedvűen teljesítette, az egyszerű ló-őrzőből lassanként S

TUMMER dr. inasává lépett elő, a mire nagyon büszke volt. Három napig vadászgattunk a tó partján, részben fáczánra a majdnem áthatolhatatlan dzserganak-bozótban, részben túzokra a pusztákon, végül pedig a mocsaras' tóparton s a puszták pocsolyáiban mindinkább szaporodó vízimadarakra. Ezeken a kirándulásokon megismertem a tó keleti partjának egészen egyszerű szerkezetét. A Dzsergalan völgymedenczéje, mint a Tien-san minden más medenczéje, a Csárynt, Karkara, Narynkol, sőt a Száry-dzsasz völgye is, mint löszszel fedett síkság húzódik egészen a tó partjáig, a hol meredek szakadékkal hirtelen esik le a tó színére. Különböző okokból sok helyen a tófenék szárazra jutott s a víztükör visszavonult, úgy, hog}' a löszfalak lábai előtt gyakran nagy kiterjedésű száraz öblöket lehet találni, a melyeket vagy a dzserganak tüskés bozótja lep el.