Almásy György: Vándor-utam Ázsia szivébe / Budapest, Királyi Magyar Természettudományi Társulat, 1903. / Sz.Zs. 1415

XVI. fejezet. Búcsú a szyrtektől

BÚCSÚ A SZYRTEKTŐL 535 a mint pohara kiürült. Különben pedig megtartottam az orosz konyhát, s a mennyire körülményeink között lehetett, egész szabályszerűen tálaltattam. BIKDEN még sohasem evett így terített asztal mellett, evőeszköz, tányér, pohár, szalvéta stb. kíséretében, s érdekes volt nézni, hogy milyen méltóságosan és milyen éles megfigyeléssel igyekezett a kényes ügyben eltalálni a helyes kibontakozást. Először mindig a gyógyszerészt kináltattam meg. A legpontosabban megfigyelte, hogy az mit csinál, hogy minden kézmozdulatát utánozza; a kirgiz etikettet csak annyiban tartottuk be, hogy néha-néha egy-egy kövér falatot magam tettem a tányérjára. BIKDEN világért sem evett volna addig egy falatot sem, a míg mi meg nem kezdtük, hogy hibát ne csináljon, de aztán oly pontosan utánunk csinálta, hogy a ki nem tudná, hogy most eszik először európai asztalról, sohasem vette volna észre Bár nagyon megtisztelve érezte magát a kirgiz, nem valami jól mulatott a dolgon, s láthatólag akkor kezdte magát csak jól érezni, a mikor végre a tea következett, s ismét otthonos talajon mozoghatott. Mindenesetre derekasan viselkedett. Veleszületett intelligencziája és finom tapintatossága jobban kisegítette őt ebből a hínárból, mint a hogy némely európai tudott volna kikeveredni, a ki ugyan a félvad nomáddal szemben mint művelt ember tetszeleg, de ilyen alkalmakkor, a mikor pedig megszokott környezetéből sokkal kevésbbé zökkenik ki, mint a félvad nomád, még sem tudna egy sereg baklövés és nevetséges ügyetlenség nélkül keresztülvergődni. Október 20-ig az említett mindenféle munkával voltam elfoglalva, a mely különben a kirándulás gazdag eredményeinek gyönyörűségei mellett még kellemetlen csalódással is szolgált. A mikor ugyanis egy Przsevalszkban lakó, a fotografálásban jártas katonával az útközben felvett képeket kezdtem előhívni, a magammal hozott Eastman-féle filmek haszontalan volta azonnal napvilágra került. Egész tekercsek váltak egészen hasznavehetetlenekké s felvételeimnek alig egy harmadrészéből lett félig-meddig valami. Különösen az Adr-tör, Naryn-kol és Ecskili-tas vidékének felvételei mentek tönkre, úgy, hogy ezekről a pompás és érdekes hegyvidéki tájképekről nem maradt más, mint a mit élénken és tartósan megőriztem emlékezetemben — gyenge eredmény a reá fordított fáradsághoz és költséghez képest! Végül még el kellett búcsúznom derék szyrti útitársaimtól, ATTEI-ÍŐI és BiLEK-től. Ez némileg fájdalmas volt, mert megszerettem ezeket az embereket, s a tanyákon töltött kellemes esték sokkal közelebbi viszonyba hoztak bennünket egymással, mint az úr és szolga között egyáltalában lenni szokott. Kifizettem őket, néhány csekély ajándékot adtam nekik, s ezzel fájó szívvel vettek tőlem búcsút. Ezzel a szyrti kirándulás végleg befejeződött; rövid, kellemes élmény merült el ismét a múlandóságba, s csak emléke maradt meg, mint drága, pusztúlhatatlan kincs!