Almásy György: Vándor-utam Ázsia szivébe / Budapest, Királyi Magyar Természettudományi Társulat, 1903. / Sz.Zs. 1415

XVI. fejezet. Búcsú a szyrtektől

BÚCSÚ A SZYRTEKTÓL 531 mozdulatlanul és teljesen apatikusan terült el a havon. Este kérelmére Dover-port adtam neki, és pedig a medveszerű kirgiz számára jókora adagot. Kisült azonban, hogy SZITNYIKOV-tói is orvosságot kért, a kinek még volt Naryn-kolból hatalmas csomó ópiumja. A teljesen erős bivalytermészetű emberek számára szánt adag duplája természetesen megtette hatását, s BILEK barátunk hatalmasan berúgott az ópiumtól. Két kirgiz kíséretében visszaküldtem auljába, azzal a meghagyással, hogy lehetőleg sok és erős teát adjanak neki, s ha összeszedte magát, jöjjön utánunk Przsevalszkba.

1 Megpróbáltunk ezután a Boz-Csuk (kékesszürke hegy) patak völgylejtőin nagykiterjedésű haj tó vadászatot rendezni, de a térdig érő, lágy hó anynyira megakadályozta a meredek, sziklás lejtőn való mozgást, hogy hajtóink kénytelenek voltak a lóról leszállni s végtelen hosszú várakozás után, végre gyalog, teljesen kimerülve érkeztek meg egymás után a vadászhoz. Ilyen kellemetlenségek között felhagytunk itt a vadászattal s a hullámos, egyes erdőpásztákkal tarkázott gyeptérségen a Dzsargessz-völgybe lovagoltunk, a hol a völgy ölén vízszintes térszínen elterülő erdőben még egy hajtás lehetségesnek látszott. Még az élső hajtás közben kiderült egy pillanatra s a mélyen behavasodott erdőből a sugárzó napfény és sötétkék ég mellett, meglepően szép kilátás nyílott az Isszyk-kul medenczéjére. Mélyen alattunk feküdt a széles völgyfenék, felsőbb részeiben fehérre behavasodva, alább pedig ősziesen sárga rétjei és tarlói aranyszinben ragyogtak fel a kibukkanó napvilágban. Azontúl aztán egész a látóhatárig a tengernyi tó ultramarinkék tükre terült el, a melyre néhány tovanyargaló hóvihar sötétfekete árnyat vont. Jobbra és balra végül a vastag hóval fedett két Ala-tau ragyogó ránczai fehérlettek, vakítóan válva el az ég és a tó kékségétől. Az előtér havas fenyői egészen illő és hangulatos keretül szolgáltak ehhez az egyszerű, de óriási egyszínű foltjaival csodásan ható képhez. Sajnos, ez a derű nem sokáig tartott, hózivatar hózivatart követve nyargalt végig a tavon, ködbe borított ismét mindent, a miből csak itt-ott bukkant elő majd ez, majd amaz a kis részlete a tájképnek, hogy csakhamar megint eltűnjék. A Dzsargessz-völgyben néhány nyirfajdot lőttem s megfigyeltem az érdekes aprómadár-világot, a mely ebben a pillanatban jobban érdekelt, mint az őzvadászat. A hajtás így ezen a síkon is eredménytelenül folyt le, bár volt, sőt láttam is néhány őzet, de sajnos, nem volt közöttök egyetlen bak sem, a melyre érdemes lett volna puskát emelni. E helyett az egyik derült perczben alkalmam volt érdekes küzdelmet látni egy karvaly-bagoly (Snmia 1 Az a sajátságos betegség, a mely lassankint expediczióm valamennyi tagját meglepte, valószinűleg az olvadt hó- és glecserviztől származik, mert ez a víz majdnem chemiailag tiszta és így valóságosan mérgező hatású. Valószinűleg még erős meghűlések is fontos szerepet játszottak. 34*