Almásy György: Vándor-utam Ázsia szivébe / Budapest, Királyi Magyar Természettudományi Társulat, 1903. / Sz.Zs. 1415

XVI. fejezet. Búcsú a szyrtektől

530 búcsú a szyrt Éktől rúságunkat megszüntessed, mert igazi barátnak kötelessége barátjának fájdalmát enyhíteni!'Tréfából azt mondtam, hogy csak úgy fogok visszatérni, ha akkor aztán a tiirgeni voloszt, a melyhez minden emberem tartozik, engem választ meg volosztnojnak; le fogok közöttük telepedni, már félig-meddig úgy is kirgiz vagyok, s arra fogok törekedni, hogy közöttük igazi kirgiz, igazi Bugti legyek! Hangos örömmel üdvözölték ezt az indítványt s ünnepélyesen kijelentették, hogy csak jöjjek vissza, biztosan meg fognak választani volosztnojnak. így bizonyos tekintetben tiszteletbeli kirgizzé választva, s biztos megélhetésre való kilátással. 10 órakor kiadtam a rendeletet a továbbindulásra, s elhagytam a tanyát, egy darabig még a kirgizek kíséretében. Volosztnojnak lenni Türgen községben ? — van valami csábító - ebben a kilátásban: mindenekelőtt áttenném székhelyemet a szyrtek legtávolibb zugába, az Inilcsek, vagy a Kaindy völgyébe, hogy ott a czivilizáczió és politika által elérhetetlenül kormányozzam törzsem ügyeit, csak a raczionális legeltetésre és annak okszerű és intenzív kihasználására ügyelve. Meg vagyok győződve, hogy még a legszigorúbb ujezdni nacsálnik is meg volna elégedve működésemmel, s kis törzsem sem járna velem rosszul. Hát még az a tudományos tevékenység, a mit az ember ott a Tien-san szivében kifejthetne! A család, az emlékek, a tradiczió ezer szála fűzik az embert hazájához, de csakis ezek fűzik valóban és szétszakíthatatlanul, mert a mit ma kulturának és czivilizácziónak nevezünk, az inkább elriaszt, mint hogy vonzana. Bukolikus fantáziák a mi mai túlfinomult, túllogikusan ellentmondásteljes, rohanó korszakunknak kórtünetei, s azok az évenkénti vándorlások a nyári üdülőhelyekre nem mások, mint annak a tanúi, hogy az ember betegesen elégedetlen a kultúrával. Magam is a kor gyermeke vagyok, s azért álmodozom nyugalomról, világtól való elvonultságról és tiszta emberi életről; hol találhatná meg ezt az ember jobban, mint itt a Tien-sannak világvégén fekvő völgyeiben, a nomádok békés, derülten emberies auljaiban, igazi természetes emberek között? A mai kor mindenféle túlzásai között ez volna a „túl-nyaralás", a mely a nélkülözésekkel teljes pásztorélet folyamán a kultura-ember beteg idegeit ismét a helyes egyensúlyba hozná és helyes világnézetet oltana bele, és pedig nemcsak futólagos hatással, hanem végleges gyógyulásképen. Erős hóvihar közben búcsúztunk el kísérőinktől s a Türgen balpartján levő erdők felé siettünk, hogy ezt, a Dzsargessz folyó mentén fekvő, előttem eddig még ismeretlen területet járjam be. Útközben BILEK ugyancsak megijesztett. Este betegnek jelentette magát, de aztán mégis csak velünk jött az utolsó vadásznapra. Nyomorúságosan festett a ficzkó; úgy támolygott a nyeregben, mintha részeg volna, végre pedig lezuhant a lóról, s